Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 13. - 1. Az Ipargazdaságtan tankönyv vitája Opponensek: Berei Andor tanszékvezető egyetemi tanár, László Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Ollé Lajos tanszékvezető egyetemi docens - 2. Az Egyetem szervezeti és működési szabályzatának tervezete. Előadó: Csanádi György tanszékvezető docens

-44a vitában elhangzott, fel kell használni. Mégegyszer köszönetet mond az elvtársaknak, elsősorban aa "opponenseknek, de a hozzászólóknak is, hogy ilyen terjedelmes anyag birálatához hozzájárultak. Elnök : Első megjegyzése a vita szervezésére vonatkozik. ,/ilcsek elvtárs indokoltan tette szóvá, hogy lehetett volna olyan szervezési módot is elképzelni, mint a kandidátusi disszertációk vitája, ahol az opponensi vélem ény.eket Meg kell fontolni hogy a továbbiakban alkalmazzuk-e ezt a módszert; figyelembe kell azonban venni, hogy különbség van egy egyetemi tanácsi vita és egy kandidátusi értekezés vitája között, s nem feltétlenül kell követni ezt a módszert. Másrészt ha ezt a módot alkalmaztuk volna, akkor| három zárszó hangzanék el, mert ilyen körülmények között feltétlenül az opponensek XHináHHkxxzak^xakik újra felszólalnának és igy megváltozott volna a vita jellege, Ez nem változtat azon, hogy esetleg rendezzünk oly módon is vitákac, ahogy ,/ilcsek elvtárs javasolta. A vita szervezéséhez tartozik az is, hogy ha jól visszagondolunk, nem is fél évvel ezelőtt kellett volna a vitát megtartanunk, hanem 1964 tavaszán; aakorra volt először előirányozva ennek megtartása és nem az Egyetemi Tanács ügyrendi problémája volt, hogy a kor nem tudtuk ennek szeret ejteni. Ha akkor erre a vitára sor kerül, nem ilyen "peches" időszakban folytattuk volna le. Második megjegyzése a tananyag értékelésére vonatkozik. Végighallgatva az apponensi véleményeket - és természetesen figyelembe véve a hozzászólásokat is - ugy értéitelte, hogy talán kissé tul pesszimista Wilcsek elvtárs, amikor válaszában ugy fogalmazott: bár vannak jó oldalai a tananyagnak, de alapjában rossz tankönyv. Ugy értelmezte és nem áll. távol ez az értelmezés a valóságtól -, hogy ennek a munkának az érdemeit nem lehet egy feltételes mellékmondatban elbujtatni, amely után következik egy f"mondat, amely kifejti annak negatívumait. Az opponensek is egyenesen pontokba szedve emelték ki a munka pozitívumait és hasonlóan nyilatkoztak más elvtársak Í3. Bizojayos, hogyha a vitára nem ebben az időszakban került volna sor, a pozitívumok még jobban kidomborodtak volna, bár alá kell húzni, hogy az opponens elvtársak - amennyire erre egyáltalán lehetősége van az embernek, ha birál - igen messzemenő tartózkodással igyekeztek elvonatkoztatni mondanivalójukat éppen ettől a szituációtól. A tananyag megvitatása arra vezethet, hogy Wk»sák - amint érről Hiai&á válaszának utolsó mondataiban beszélt is '.i lestek elvtárs - minden itt felmerült javaslatot, észrevételt megszívlelve haladjanak tovább egy még joob tananyag elkészítéséhez.