Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 13. - 1. Az Ipargazdaságtan tankönyv vitája Opponensek: Berei Andor tanszékvezető egyetemi tanár, László Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Ollé Lajos tanszékvezető egyetemi docens - 2. Az Egyetem szervezeti és működési szabályzatának tervezete. Előadó: Csanádi György tanszékvezető docens

-25j f" Ugyanakkor az ipargazdaságtan tananyag további részei bőven foglalkoznak a vállalati tervezés, szervezés kérdéseivel. Pl. a termelési tervet tárgyaló VII. fejezet, a kapacitás és kihasználását tárgyaló VIII. fejezet, a munkatermelékenységgel foglalkozó jegyzet. így azután nem csoda, ha a szükségest, vagy elkerülhetetlen jóval meghaladó mértékű ismétlést találunk a külön tantárgyként, a tankönyv szerint különböző tudományáganként jelentkező anyagok között. 5!ény, hogy az ipargazdaságtanban és a vállalati tervezésben találhatók azonos anyagrészek, pl. a vezetés szervezeti formái. Feltétlenül szükségét érzem annak, hogy legalább az oktatásuk érdekében kompromisszumos megállapodás jöjjön létre az elhatárolás alapvető kérdéseiben. A jövő ezt automatikusan nem oldja meg, hanem nézetem szerint még szövevényesebbé teszi az elhatárolást, ezprt legalább gyakorlati megállapodásra kellene jutni. Bz utóbbi kérdésfiivetéssel lényegében már el is érkeztem a másodikként emiitett problémakomplexumhoz. A didaktikai szempontok során elsőként az egymásraépités, az összehangoltság kérdését vetettem fel. Ugy vélem, hogy bár e téren is kétségtelen az előrehaladás a korábbi tananyagokhoz képest, nagyon sok még a tennivaló. Pl. a korábbiakhoz képest jelentősen csökkent az iparstatisztikai és az ipargazdaságtani tananyagok közötti átfedés. Tul az átfedések kérdésein, amel^gkre nem kivánok itt bővebben kitérni, feltétlenül meg kellene oldani, hogy az azonos fogalmakat azonos megnevezéssel illessék a különböző tananyagok, lehetőleg azonosan magyarázzák, vagy legalábbis ne legyenek a magyarázatok, értelmezések között lényeges eltérések. Most bizony elég sok ilyen akad, sőt találhatók ilyenek magán az ipargazdasagtan tananyagon belül is. Csak példaként néhány: terminológiai eltérésre, az ipargazdaságtan termelési munkaidőalapról beszél, a tervezésben produktiv időalap kifejezést használják, az iparstatisztikában munkarend szerinti hasznos időalap kifejezést. Az ipargazdaságtan tankönyv szerint "a nettó termelési érték is alacsonyabb, mint az iparban /iparágban, vállalatnál/ termelt, illetve realizált nemzeti jövedelem". A politikai gazdaságtan, az iparstatisztika nem igy vallja. Az önálló elszámolást, finanszírozást tárgyaló jegyzet a 38. oldalon a tartós passzivák közé sorolja a munkabért, SzTK-járu.lékot, illetményadót, értékcsökkenési leirást, forgalmi adót és a nyugdijat, ^tal arra, hogy a forgóeszközöket tárgyaló jegyzetben még ezzel foglalkozik. így is van, de már nem ugyanazokat a tételeket sorolja a tartós passzivák közé. Módszertani szempontból is elég sok hasonló jellegű észrevételt lehet tenni: pl. a munka termelékenységével foglalkozó jegyzetben magyarázatként a 21. oldalon az áll, hogy "a nettó termelés indexei olyan változatlan állományú indexek, amelyekben minden iparág állandó súllyal szerepel" - ezt az indexet