Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1964. december 21. - 1. Előterjesztés az esti és levelező oktatásról. Előadó: dr. László Imre oktatási rektorhelyettes - 2. A Nemzetközi ismeretek szak tanterve. Előadó: dr. Réczei László tanszékvezető egy. tanár - 3. Egyebek

-13ban emelkedés van, mutatkozik azönban egy tematikai leszükülés, pl. a legutolsó tárlaton semmi olyan téma nem volt, amely a szocialista épitéssel a legkevésbé is összefüggésben lett volna. A zene területén a könnyűzenében sok a selejtes kispolgári termék. A kritika sokat javult, de nem eléggé reagál a legfontosabb kérdésekre, nagy az ellenállás a helyes marxiata-leninista kritikával szemben, sok a sértődés. Szirmai elvtárs azt mondta - tréfásan - tudomásul kell venni, hogy nálunk a kommunisták számára is szólásszabadság van, amikor irodalmi müvekről van szó. Felmerült a Lukács-kérdés is. Szirmai elvtárs kifejtette, hogy a párt álláspontja a Lukács-kérdésben változatlan ós a Lukács elleni kritika része kell legyen az ideológiai küzdelemnek a revizionizmus ellen, ugyanakkor azonban a kritikában nincs Lukács ellen fellépés és ezt mint helytelen tünetet emiitette. Az egyik felszólaló - talán Hegedűs András - kifejtette, hogy a Lukács elleni harcot akkor lehetne meginditani és magasabb színvonalra emelni, ha elismernénk, hogy Lukács korunk nagy filozófusa éa esztétikusa. Szirmai elvtárs azt mondta, hogy axiVeafcxi elismeri ezt és ezek után kíváncsian várja, mikor indul meg a marxista kritika. A szocialista realizmus kérdése is felmerült. A vita folyamán feltették a kérdést, hogy egyáltalában van-e ilyen. Köpeczi elvtárs ezzel szemben kifejtette, hogy a szocialista realizmus nem véletlenszerű jelenség, hanem szükségszerűen minden társadalomnak megvan a maga művészeti eszménye, normája. Uj világnézet elképzelhetetlen uj művészeti eszmény nélkül, e szerepet tölti be a szocialista realizmus. Függetlenül attól, hogy a meghatározások jók vagy rosszak és attól, hogy éveken át ennek dogmatikus koncepciójából indultunk ki, szocialisra realizmus van és ha nem is lehet még pontos meghatározását adni, leglényegesebb vonásait fel lehet sorolni, pliaí hogy világnézeti tudatosságon alapul, hogy a valóságot tükrözi ugy, hogy az egyszersmind a valóság átalakítására ösztönöz, hogy széles tömegekhez fordul és a közérthetőséget ehhez szabja stb. Ezzel kapcsolatban felmerült a parttalan realizmusnak az a koncepciója, amelyet a francia Kommunista Párt egyik ideológusa képvisel és amire Köpeczi elvtárs azt mondta, hogyha valami parttalan, akkor lényegében megszűnik létezni. Vannak olyan értékei a művészetnek, amelyeket nem lehet a realizmus kategóriájába sorolni. Rendkivül széles körre kiterjedő, sőt időnként széteső vitát megpróbáltam összefoglalni. A vita hasznos volt, a kérdéseket bátran vetették fel, gazdag anyagot adott az ideológiai határozat kidolgozásához. Abbém a kérdésben, hogy a marxizmus-leninizmus offenzivája hogyan kapcsolódik a valóság kutatásához, a marxizmus-leninizmus terjesztéséhez, jelentős lépést tettünk előre, nyilvánvaló volt, hogy itt is a dialektikus egységnek két mozzanatáról van szó. A marxizmus terjesztése nem fogja előmozdítani az ideológiai offenzivát, ha nem ad választ korunk uj