Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1963. október 18. - 1. Az Egyetemünkön folyó képzés néhány problémájáról szóló feljegyzés és a Művelődésügyi Minisztérium álláspontjának ismertetése
zzz Felvetette a kérdést Molnár elvtárs, hogy kellő mértékben felhasználjuk-e a nemzetközi tapasztalatokat. A helyzet etekintetben az, hogy számos anyagunk van és ezeket többé-kevésbé í'el is használta az Egyetem, de nem mondható, hogy a nemzetközi tapasztalatokat "napra-készen" felhasználnánk. Egyetemünk föladata, hogy az Oktatási Csoport és a Könyvtár együttesen azen/ezze meg a folyaníatos és rendszeres dokumentációt a szocialista országok, de a tőkéé országol: hasonló tipusu intézményeitől és ezeket megfelelő mértékben használjuk fel. A fejazet végén a feljegyzésben utalás szerepel arra vonatkozóan, hogy a hallgatói létszám-előirányzatokat fölül kell vizsgálni, az "inkább kevesebbet de jobban" elvének figyelembe vételével, valamint a felsőfokú szakiskolák létesítésére való tekintettel. A Ániaztáriumnak az az álláspontja, hogy igen gondosan kell ezt a kérdéot tárgyalni a szükségletek és feltételek Bzenpontjából. Rövid id&i belül neo tudunk odáig eljutni, hogy tényleg megalapozottan azt mondhassuk, hogy idén 65o volt a beiskolázottam 3zárna, mit ast ajánljuk, hogy a következő évben X, az azt kővető évben Y legyen ez a szán. Azonban tény as, hogy látjuk a fejlődés irányát, hogy hogyan keli figyelembe vonni a mostani helyzetet és próbálunk előrehaladni. Vagy már megjelent, vagy a közeljövőben megjelenik az Sgyeten pályázati hirdetménye az oktatók számára, amely ezt a problémát toszi a pályázat tárgyává; másrészt a Tervhivatal vonalán a közeljövőben megindul a vizsgálat a közgazdászok és az egyetemet végzett közgazdászok iránti szükséglet megállapítására, szükséges lenne, hogy ebben a vizsgálatban oktatóink is résztve yenek. III. í'ejezet: az .i^yetem szakosítási rendje. Ebben a kérdésben a minisztériumi elvtársak ás közöttünk lényegében egyetértés alakult ki atekintetben, hogy a szakosítási rendet nem kell változtatni, a jelenlegi keretben a gazdaságföldrajz specializáció is maradhat, amelynek léte leginkább problematikusnak látszott, A tanárképző szakoknál már a középfokú technikumi reform befejezése előtt is lehet két konkrétumot megállapítanis 1./ a tanárképzés nálunk is két szakos legyen, 2./ a tanárképző szakokon a szaktárgyakat jobban ki kell domborítani mint eddig, IV, fejezet: az egyetemi oktatás módszerei, az a fejezet a minisztériumban tartott megbeszélésen a legnagyobb vitát váltotta ki # A fejezet c./, d./, e./ pontjában foglaltakhoz ugyan ellenvélemény nem hangzott el vagy éppen megerősítő megjegyzések hangzottak el, igy pl* a szakszemináriumi forrna általánosabbá tételéhez, aaely a2 oktatási színvonal emelésének egyik fontos feltétele. Annál inkább vitakérdés volt az, ami a IV. fejezet korábbi szakaszaiban szerepel: a "lazítás", az óraszáaok csökkentése. Az itt kifejtettekkel szemben különböző ellenvélemények hangzottak el, amelyek közül a következőkre utalok: 1956. után haeonló lazitó tendencia érvényesült a kötelező óraszámok csökkentése terén. Ez a tendencia, illetve ennek megvalósulása nem hozott jő, hanem inkább rossz tapasztalatokat. A hallgatók zöme nincs azon a színvonalon, hogy ilyen lazításnak a jelentősé át megértse és valóban önálló munkára fordítsa az ilymódon felszabaduló
