Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964

1964. január 20. - 1. Oktatási módszereink korszerűsítéséről. Előadó: dr. Berend T. Iván dékán - 2. Egyéb

-604bizonyos korlátozó tényezőkkel kell számolnunk, ugy a hallgatói oldalról különösképpen.igen súlyos akadályt jelent jelenlegi oktatási rendszerünk gyakorlata; a hallgatók munkájának dekoncentráltsága, az úgyszólván napról-napra, sokféle tárgyból készülés szinte középiskolás jellegű követelménye. A rendkívüli szétforgácsoltságra misem jellemzőbb, minthogy a pénzügy szak III. évfolyamos hallgatói - nagyjából hasonló a helyzet más szakokon és más évfolyamokon is - a következő szemináriumokra, ill. gyakorlati foglalkozásokra készülnek egy-egy héten: Tudományos szocializmus. Népgazdaság tervezése, Könyvvitel, Statisztika, Pénzügy és hitel, Költségvetés-. Még ha figyelembe is vesszük, hogy a felsorolt szemináriumok ás gyakorlatok egy része csupán másodhetente jelent elfoglaltságot, akkor is -,a nyelvórákat nem számítva - hetente 4 foglalkozásra kell a hallgatóknak felkészülniük. Ilyen körülmények között valóságos egyetemi szemináriumi munka természetesen nem lehetséges. Ehhez a szemináriumi és gyakorlati foglalkozások számát jelentősen csökkenteni kell, hiszen az emiitett munkaigényes, önálló egyetemi szemináriumokból legfeljebb kettő szerepelhet párhuzamosan. A jelenlegi szátforgáesoltságot tehát fel kell^ számolni. Ennek a következő módjai kínálkoznak: A tantárgykoncentrá- w eió Ipari Kar által előterjesztett, Egyetemi Tanácson már megvitatott javaslatainak következetes megvalósítása. Ha kevesebb tantárgy oktatása kerül sorra egy-egy félévben, akkor a szemináriumok, illetve gyakorlatok szétaprózottsága már eleve csökken, s ez az egyetemi szemináriumi rendszer egyik legfőbb biztositéka. Szükséges ugyanakkor a meglévő szemináriumok felülvizsgálata, annak elbírálása, hogy vajon minden szemináriumra szükség van-e, s ha igen, a jelenlegi óraszám nélkülözhetetlen-e. Ugyanezen vizsgálatot a gyakorlati foglalkozásokra nézve^is el kell végezni, hiszen hallgatóink mindennapi elfoglaltságában éppen a gyakorlati foglalkozások játszanak különösen nagy szerepet. Mérlegelendő, hogy vajon az egyes tárgyak esetében szükség van-e a készségek olymérvü begyakorlására, kialakítására, mint amit a jelenlegi gyakorlati óraszámok jelentenek. Végül meg kell vizsgálni, hogy a szaktárgyakhoz kapcsolódó szemináriumok, illetve gyakorlatok jelenlegi rendszere helyes-e, s a lehetőségek szerint a többféle, szaktárgyhoz kapcsolódó szemináriumi, illetve gyakorlati foglalkozást I egységesíteni kellene, hogy ezáltal egy, a szaktárgyak komplexumát ^ felölelő, önálló belső felépítéssel rendelkező szakszeminárium jöjjön létre. A jelenlegi szemináriumi és gyakorlati foglalkozási rendszer mellett hangoztatott legfőbb érv: csak ez az anyagkövetés és begyakorlás teszi lehetővé, hallgatói anyagunk jelenlegi szinvonalát tekintetbe véve, a tananyagok elsajátítását, az igényesebb egyetemi szeminárium csak legjobb hallgatóinknak nyújthat többletet, míg a többség a mindennapi foglalkozások számának csökkentése következtében a jelenleginél is kevesebbet fog tanulni, kevesebbet fog tudni. Ezt az érvelést azonban nem fogadhatjuk el, hiszen kellő követelmények támasztása esetén a tanszékek önálló munkára szoríthatják az attól húzódozó hallgatókat is, legfeljebb az arra alkalmatlan, gyenge képességű, vagy lusta hallgatók nagyobb száma bukik meg, kényszerül évismétlésre, vagy az Egyetem elhagyására. Ez azonban nem káros, hanem előnyös következmény, A.iik ugyanis a követelményeknek eleget tesznek, jobban felkészülve, az önálló elemzésre alkalmasabb tudással és készségekkel hagyják el Egyetemünket.