Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964

1964. július 13. - 1. Doktorrá avatás - 2. Az Egyetem évi jelentése. Előadó: Pach Zsigmond Pál rektor - 3. Egyéb

-21Ha megállapítjuk, hogy az egyetemi elet különböző területeihez képest az erkölcsi-politikai nevelés torén jócskán elmaradtunk; ha ugyanakkor tekintetbe vesszük, hogy számos oktatónk ez évben is joggal tehette szóvá nagyfokú terhelését, toondőinnk zsúfoltságát; ha mindehhez hozzáfüzzük, hogy az oktatói létszám jövő évi szerény növekedésétől csodát éppenséggel nem várhatunk, szükségképpen felmerülhet bennünk a kérdés: vajon nem kell-o rendelkezésre álló erőinket átcsoportosítanunk; az oktatás fejlesztésében, a tananyag-korszerüsitésbon, a tudományos munkában kitűzött célokat bizonyos mértékig korlátoznunk, visszafognunk; az igy felszabaduló erőket a nevelőmunka javítására összpontosítanunk, hogy az egész egyetemi tevékenységünkön belül jelentkező aránytalanságokat kiegyenlítsük. Jóllehet kétségtelen, hogy a következő tanévben a nevelomunkára jóval nagyobb erőt kell forditanunk, az előbbi kérdésre mégis nemleges^választ adhatunk. Főleg kát körülményre kell itt utalnunk, Számos oktatóink teendői valóban igen zsúfoltak, de a terhelés korántsem egyenletes. Fels'zinre kell hozni az aránytalan terhelésben, valamint a munkaidő meg nem felelő szervezésében rejlő tartalékokat. Világos perspektívát kell állitanunk minden oktató elé, mert gyakran éppen a távlattalanság, a hoszszabb időre reálisan kitűzött célok hiánya, a napról-napra való élés vezet az erők szétforgácsolásához, az idő elfocsárlésáhez, Perszo - etéren csak akkor juthatunk előre, ha konkrétan, névreazólóan szemtől-szembe tárjuk fel a problémákat és nem riadunk vissza attól, hogy - elvtársi-baráti formában - kellemetlen kérdésekről is őszintén és nyiltan beszéljünk. minthogy a munkánk eredményes továbbviteléhez szükséges feltételek közül ez a mi kezünkben van, meg kell ragadnunk c lehetőséget az oktatói káderhelyzetnek a jövő tanév első hónapjaiban esedékes felmérése során. Sz elsősorban a tanszékvezetőkre hárit nagy feladatot. A másik körülmény a következő: nevelőmunkánk megjavítása nagyrészben attól függ, hogyan haladunk előre éppen az oktatás fejlesztésében, az oktatási reform végrehajtásában, a különböző oktatási formák tartalmi és módszerbeli korszerüsitésében. Ha a szemináriumokon, szakszemináriumokon, diákkörökben stb. jó p k ta tás i_ krpc s o 1 a t o ka t teremtünk a hallgatókkal, ez egyben - kivált a mi egyetemünk tárgyai többségénél - a nevelői ráhatás legfontosabb alapját is képezi, "cm egy példát hozhatunk erre vonatkozó eddigi gyakorlatunkból is. Amikcbr Szabó Kálmán • elvtárs a szakszemináriumi munka keretében vagy Berond T. Iván elvtárs a tudományos diákköri munka során termékeny munkakapcsolatba, került a hallgatók egy csoportjával, ez egyben a nevelés kulcsát is jelentette. Hal|atóink maguk jönnek ilyen tanárokhoz a legkülönbözőbb természetű problémákkal. - Ugyanezen malik a hivatástudat kialakítása, : szakn^velés követelménye, amelynek fontosságát az Ipari Kar méltán hangsúlyozza. A tanszékek, az oktatók igazi munkakapcsolata a hallgatókkal - ez a hivatásra, a szakmára nevelés leggyümölcsözőbb eszköze. Gondolkoznunk kell többek között azon, hogyan lehet a szaktanszékek ás a