Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964

1964. február 28. - 1. Az 1963. évi tudományos terv teljesítése. Előadó: Dr. Szabó Kálmán tudományos rektorhelyettes - 2. A programok kidolgozásának állása, a tananyagok korszerűsítésének kérdései a Kereskedelmi Karon. Előadó: Dr. Szanyi Jenő dékán - 3. Egyéb

I - 31961. elején összesen 14-, 1964-. elején pedig 34 oktatónk rendelkezett akadémiai fokozattal, 1963-ban 5 oktatónk szerezte meg a kandidátusi fokozatot. /Ezen kivül még 3 oktatónk védte neg a nult évben kandidátusi értekezését./ Az aspiránsok száma 1963. elején 52, 1964. elején 46 volt. Az utóbbiakhoz kell számítani azt a 22 oktatót is, akik az uj rendelet szerint, aspirantura nélkül kezdenek értekezésük megírásához. Főállású oktatóink /Nyelvi Intézet nélkül számított/ létszámának mintegy 1/4-e rendelkezik akadémiai fokozattal, /Lásdrrészletesen a mellékelt "Sta-' tisztikai beszámolót" a tudományos fokozatok megszerzésének állásáról./ Meg kell álíapitani, hogy a tudományos fokozatok szempontjából Egyetemünk oktatóinak személyi összetétele nem mondható rossznak. Van több olyan oktatónk, aki nemcsak önálló kutatómunkára alkalmas, hanem a fiatalabb oktatók kutatóraunkájának irányitására is. Ugyanakkor vannak olyan kandidátusaink, akik nem végeznek kellő tudományos tevékenységet és maguk is irányítást igényelnek. Meg kell álíapitani azt is, hogy egyes tanszékeinken még mindig vannak "ősaspiránsok" és nem halad kielégítően előre a fokozatok megszerzése. •ad.2./ Kevésbé kedvező képet- kapunk, ha az Egyetem oktatóinak kutatására forditható idejét vesszük reálisan számításba, Általánosan ismert tény az, hogy az oktatómunka az elmúlt évben minden korábbi évnél nagyobb erőfeszítést igényelt a tanszékek zömétől. Ennek a hallgatók létszámának növekedése, a munkaigényesebb, korszerűbb oktatási módszerek kezdődő alkalmazása, a hallgatók tudományos munkájának szélesedése és a tananyagok korszerüsitése a magyarázata. Az oktatási munka mennyiségének növekedésén ' tul még mindig jelentős a külső félállások, és külső rutinraunkák mennyisége. Még miiidig magas és aránytalan volt az oktatók adminisztratív jellegű terhelése. Tovább csökkentette a tudományos célokra forditható időt az aspiránsok esetében a kandidátusi vizsgákra foröitott ido is. így az a követelmény, hogy az oktatók munkaidejük 1/3-át'kutatásra forditsák, inkább kivételként valósitható meg, mint általánosan. A karok egyöntetű véleménye szerint az oktatók túlnyomó része munkaidejének jóval kevesebb mint egyharmadát forditotta tudományos munkára. A munkaidőben tudományos munkára rendelkezésre álló idő azonban nemcsak kevés, hanem időben nagyon szétforgácsolt is, gyakran 1-2 órás részletekből tevődik összö, s igy tudományos munkára általában csak kis hatásfokkal hasznosítható. Különösen azokon a tanszékeken'volt ez igy, ahol az oktatók óraterhelése az egyetemi átlag felett van. Hátrányos a tudományos munkára az is, hogy a felvételi vizsgák és a termelési gyakorlatok az oktatók nyári szabadidejét is minimálisra csökkentik. A vázolt okok miatt az egyetem munkaidőben rendelkezésre álló kutatási kapacitása a valóságban alacsonyabb az előbb számítottnál. Mindezek ellenére - amint ez az alrault évi tudományos eredményekből kitűnik - az oktatók többsége ténylegesen teljesitette a tudományos munkára előirtakat, de "társadalmi" munkában. Közismert, hogy csaknem minden jelentősebb tudományos munka egyetémünkön rendkivüli, a munkaidőn nessze túlterjedő erőfeszités eredménye. Ezért, - mivel az elmúlt évben az oktatási terhelés növekedése irányában ható tényezők a következő években még fokozottabban hatnak majd - rendkivül nagy figyelmet kell szentelni az egyetem kutatási kapacitásának' ésszerű növelúsére, a kutatási tevékenységre forditható idő emelésére.