Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961

1961. február 14. - 1. Az Iparszakot felülvizsgáló szakbizottság jelentése

Hiányolja, hogy az anyag nem foglalkozik a tananyagok korszerűsítésének problémáival. Világosan meg kellett volna mondania az előterjesztésnek, miért nem csökkenti az anyagot. Megállapítja, hogy objektiv alapja van annak, ho^r az Ipari Kari Szakbizottság az államvizsga mellett foglal állást. Az Ipari Karon a termelési gyakorlatnak megalapozónak kell lennie a~következő időszakra., ezért veti fel a szakbizottsági jelentés azt, hOty a diplomamunka elvenné az időt és a hallgatok a termelési gyakorlaton energiájuk jelentős részét nem ismeretek szerzésére fordítanák, hanem a diplomamunka elkészítésével foglá koznának, Elképzelhető egy olyan kompromisszumos megoldás is, hogy a hallgató vegyen reszt a termelési gyakorlaton, egyidejűleg olyan szakdolgozattémát adnak ki neki, amely összefüggésben all annak az üzemnek a problémáival, ahol termelési gyakorlatát végzi, de ugyanakkor elméleti követelményeket is támaszt a hallgatóval szemben, F á t h János a tárgyak egymásra épitetbségével foglalkozik. Helytelennek tartja, hogy egyidőben indul meg a népgazdaság tervezés, a statisztika, a számvitel és az ipargazdaságtan oktatása, holott ezeknek a tárgyaknak egymásra kellene támaszkodniok, Talán még azt is mérlegelni lehetne, hogy az általános közgazdasági tárgyak közül a képzés különösebb sérelme nélkül melyiket lehetne későbbi évfolyamon oktatni. Szerinte ilyen a gazdaságtöeténet és a gazdaságföldrajz. Ezek helyébe előbb lehetne oktatni olyan tárgyakat, mint a számvitel és a statisztika és igy ezekre az ismeretekre nagyobb mértékben támaszkodhatna az ipargazdaságtan! oktatás. Helyesli a z iparági specializációt, de nem ért egyet a kohászat-gépipar csoportosítással /Kivonat 4. oldal/. Véleménye szerint egy kohászati üzem sajátosságai sokkal közelebb varnak a vegyipari, mint a gépipari üzeméhez. Ugyanígy az építőanyagipari üzemek sajátosságai is teljesen mások, mint az építőiparéi, inkább a gépiparhoz állnak közelebb. Veleménye szerint alapelvként azt is ki lehetne mondani, hogy a specializáció lényege az, hogy a hallgató egy területet egész mélységében ismerjen meg. Ebben az is benne van, hogy ha a hallgatói létszám és az oktatói erő lehetővé teszi, a jelenleginél szűkebb iparági specializációról is szó lehet. Egyetért az alternatív szakkollégiumok rendszexével, de szerinte merlegelni kellene, szükséges-e az Anyaggazdálkodás-Energiagazdálkodás és A műszaki fejlesztés és beruházás egyes gazdasági kérdései cimü alternatív szakkolágiumoknál mesjegyzni, hogy ezek a szakkolégiumok az anyag* és áruforgalmi osztályokon, illetve a beruházási és műszaki fejlesztési osztályokon fontos ismereteket nyújtanak, JavlioiJá^^iSftSélógia tár^ elnevezését "technológiai és műszaki ismeretekre;' Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a technológiai ismeret is műszaki ismeret, tehát itt kettőzésről lenne szo. Elnök megállapítja, hogy az előterjesztés igen jó. Az Egyetemi Tanács nevében köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a jelentés összeállításában résztvettek, külön köszönetét a külső szakértő elvtársaknak. Érdeme a jelentésnek, ho^r a szükségletekből indul ki, bátran hozzányúlt az ipargazdaságtan