Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961

1961. február 14. - 1. Az Iparszakot felülvizsgáló szakbizottság jelentése

észrevételeket. Az észrevételek realizálása pedig csak ugy történhet meg, ha az élet diktálta uj igények kielégítése érdekében bizonyos más tárgyak eddigi órakereteit, tananyagát ^revizb alá veszi az Egyetem. Ezzel kapcsolatba hangsúlyozza erőteljesen, hogy a felsőoktatási refo«m sarkalatos pontja a tananyagok korszerűsítése, ügy látja, hogy az Egyetem - helyesen sorozatos vitákban először az egyes képzési ágak fó irányvonalát alakitja ki, ezután kerül sor a fő irányvonal aprópénzre váltására, a tananyagok konkrét kidolgozására^ először program igénnyel, később jegyzet, tankönyv formásán, végül pedig a tanterv foglalja az egész munkát szerves egységbe. H a á s z Árpád kéri az Egyetemi l'anács állásfoglalását: szükségük van-e az iparszakos hallgatóknak a nemzetközi gazdasági ós politikai kérdések ismeretére - véleménye szerint szükségük van - ós altkor el kell fogadnia, hogy a tanszék 60 óránál kisebb óraszámmal nem tudja előadasi programját megvalósítani, vagy nincs szükségük és ebben az esetben a tanszék az iparszakosok számára nem adja elő ezeket az ismeretéket. F o g a r a s István szerint a jeleb^és helyesen állapítja me hogy olvan vállalati közgazdászokat kell képeznie az Egyetemnek, akik egyrészt a vállalat gazdasági kérdéseivel, másrészt ugyanezeknek a kérdéseknek népgazdasági összefüggéseivel is tiszfcéban vannak. Az esti oktatás kérdésével foglalkozva nyomatékosan kiemeli, hogy az esti oktatás akkor válik valóban esti oktatássá, ha a nappali hallgatók oktatásához hasonló feltételek mellett történik. Ilyen feltételek: megfelelő oktatók, ami a státuskérdéseknek perspektivikus rendezesét kivánja meg, a normák rendezése, bizonyos gazdasági feltételek. Megállapítása szerint ezek a feltételek nem minden esetben vannak meg, «m

j gátolja az esti oktatás sikerét. keménye szerint is helytelen, ha az iparszakos végzett hallgatók zöme számviteli munkakörben helyezkedik el. Ennek legfőbb oka az, hogy a számviteli munka mennyiségének növekedésével nem tartott lépést a számviteli munka gépesitése, ezért itt jelentkezett bizonyos munkaerő-hiány, erre"a területre kellett közgazdászokat tenni. Második oka pedig az, hogy az iparban eddig nem foglalkoztak olyan mélyrehatóan a beruházási, munkagazdálkodási, anyaggazdálkodási kérdésekkel, mint ahogyan foglalkozni kellett volna. Hangsúlyozza, hogy az Egyetem nem mondhat le arról, hogy számviteli szakembereket képezzen, még akkor sem, ha felsőfokú számviteli szaktechnikumok létesülnek is, mini ahogyan tervgazdasági, statisztikai felsőfokú szaktechnikumok felállítása mellett sem mondhat le egyetemi végzettségű tervgazdasági, statisztikai szakemberek kibocsátásáról. Azzal viszont tökéletesen egyetértj, hogy nem engedhető meg, hogy a számviteli szakot végzett közgazdászok alacsonyabb számviteli beosztásba kerüljaiek. Kiemeli, hogy nem "tartozik-követel" szakembereket akarnak képezni, nanem olyan szakembereket, akik a könyvvitel üzemgazdasági és üzemszervezési, vonatkozásait is ismerik. Kardos Sándor véleménye szerint az előterjesztés tul szerény, amikor a reális szükségletekről beszél. Majdnem azt