Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1959. december 23. - 1. A MSZMP VII. kongresszusának határozataiból folyó teendőink. Előadó: Bedő Gyula - 2. A levelező hallgatók tananyagának problémái. Előadó: Sásdi István - 3. Jelentés a mérnök-közgazdász szak felülvizsgálatáról. Előadó: Szakasits D. György - 4. Javaslat a hiányzó szakbizottságok tagjaira. Előadók: a dékánok

komplyaa foglalkozatnak a gyengébb eredményt elérő hallgatókkal. adják át tanulási módszereiket* fízzel as első évesfelső eve3 ellentét is kiküszöbölődne, Geinzwein Ferenc elmondja. hogy az alatt a rövid idő alatt- amióta a Veres lálaé-utcai diákotthon élén áll, az ae ő:,öaéeo alakult ki, inogj s diákotthonokból á akkor válhatnak kollégiumok, ha a munka tartalmi részét lényegesen emelni lehet. Ezt csak közöasé^kkben lehet É. elérni, a közössé gek alapja pedig csak a szobakozöaség lehet. A szobaközösségeket pedig csak akkor lehet kialakítani, ha az oktatók ós a diákotthonok közötti kapcsolatban lényeges javulás áll be. Az oktatóknak gyakraboan kell látogatniok a diákotthonokat, éspedig nem mindág ellenőrzési jelleggel, hanem inkább tájékozódási ós segítségnyújtási jelo-eg^el. afapasztalata szerint a hallgatókban nincs meg a szükséges osztályöntudat, természetes állapotnak tartják, nem pedig kitüntetésnek azt, ho^y diákotthonokban lakhatnak. Szervezeti téren Is előbbre kellene lépni, létre kellene hozni egy rendtartást, amely előírná a diakotühonokban dolgozók kötelességeit és jogait. Érdemes lenne azon is gondolkozni, hogyan foglaljon állást az ügyetem vezetősége a koedukáció kérdésében. M e i s el Sándor aru;ak a véleményének ad kifejezést, hogy as oktatók és a diákotthonok közötti kapcsolat csak akkor lesz ereaményes, ha munkakapcsolattá alakul at a ssobaközössógekre építve. Jelenleg meg nem megoldott kérdés a diákbizottság es az"igazgató közötti kapcsolat, s est a problémát az előterjesztés em oldja meg. A megoldás utja talon az lehetne, ami. a Veres Pálné-utoai diákotthonban tapasztalna tó, ahol is az igazgató a hál érből irányította a diákotthon munkáját es csak akkor avatkozott bele, amikor arra feltétlenül szükség volt, egyébként a végrehajtás és a kivitelezés módját a diákbizootaagra bizta. Emellett ki kellene dolgozni olyan irányelveket, amelyek mind a három diákotthonban megszabnák a diákbizottság és az igazgató kapcsolatát.Nem ért egyet azuelőterjesztésnek azzal a gondolataval. hogy a xx következő tanulmá% 1 év elején alakuljon át kollégiummá a 'eres Pálnó-utcai diákotthon, mert a tanulmányi óv eleje minden munka szempont j ból holtpont. .Félév közben kell az átszetvezést megoldani. Ugyanakkor helyes lett volna, ha az előterjesztés körvonalazta volna, melyek még azok a feltételek, amelyeknek teljesülés szükséges ahhoz, hogy a /eres Pálné-utcai diákotthonból kollégium lehe sen. Ami a koedukáció kérdését illeti, rámutat, hogy a gyakorlatban más van koedukáció, csak nem szerencsés megoldással. Ueia helyesli, hogy a xíudas László-utcai diákotthonban. helyezték eL az öss es IV. éves, tehát az egyetemi életben legtapasztaltabb leányokat, ahelyett, hogy egy szak teljes keresztmetszetét vitték volna ebbe a iákot&honoa. Huszár Ernő az előterjesztéssel ellentétben azt hangsúlyozza, hogy a diákotthonoknak kollégiumokká való alakítását ugy kezdték meg, hogy sem az állási vezetés, sem a társadalmi szervek részéről nem történt meg a "hogyan" kérdésének pontos kidolgozása, nem volt megfelelő perspektíva. A diákotthonok lakóinak tö bsége csak annyiról értesült, hogy kollégiumokká alakul át a hárfa diákottnon és a kollégium többet jelent, mint a diákotthon. A jelenlegi Lsl.yaetben azt leket mondani, hogy a hallgatok nagyon jelentős xésze nem ért egyet a kollégium gondolatával. Ezt blzonyit .a a Makarenkó-utcai diáko .;thonban lezajlott választás, amely arra mutat, hogy legalább ugyanaanyl ellenző ja van a Kollégiumnak, mint amennyien mellette vannak.