Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. június 30. - Doktoravatás - 1. Jelentés-tervezet az Egyetem 1958/59. év munkájáról
-9A külföldi ösztöndijakra, a külföldi tanulmányutakra való elő® terjesztéseink, amelyek szorosan összefüggnek a tudomány*o továbbképzéssel, meglehetősen tervszerűtlenek voltak* Az Egyo~ tömnek most már meglévő tudományos tervo lehetővé teszi annak lomérését, hogy aá ögyos oktatók tudományod tevékenysége hogyan halad előre és lehetővé teszi annak a megítélését is, hogy kik azok a fiatal oktatók, akik külföldi ösztöndíjra leginkább érdemesok. A közgazdaságtudományok doktora cimet ebben a tanévbon 84-on szerezték meg Egyetemünkön /eddig összesen 175-on/. III. A z okt atói. jí Áde.rholyrzct. # A lo éves fejlesztési torvünkben részletesen tárgyaltuk a káderfojlesztés problémáit, a kérdés jelentőségére való tekintettel egyes megállapításokat meg kell ismételnünk ezen a helyen is, A marxista közgazdaságtudomány rendszeres művelésű hazánkban csak 1943. óta folyik, következésképpen az Egyetemen oktatógárdánk rcndkivül fiatal mind az átlagos életkort, mind az átlagos tudományos felkészültséget, tapasztalatot tekintve. Annál is inkább ez a helyzet, mert a jelenlegi tanszemélyzet /különösen az adjuníctuöi és tanársegédi állomány/ nagyfokú fluktuáció közben alakult ki és ez a fluktuáció ma sincs megállítva, mert éppen az utóbbi időbon több fiatal oktató a gyakorlati munka területére való átmenőt gondolatával foglalkozik, A nagyobb illetmény el3zivó-hatása fokozódó mértékben érvényesül, Márpedig alapvetően a jolonlo^i kádorállomány tudományos, szakmai és politikai továbbfejlődésével, magasabb színvonalra cmelésévcl kell egy mennyiségileg elegendő ós minőségileg kifogástalan káderállományt biztositanunk. Ehhoz szükségos a tudományos továbbképzésnek az a fokozása, arairól már előbb szóltunk. Másrészt a káder-utánpótlás folyamatossága érdekében ^a legtehetségesebb és az oktató-ncvelőmunka iránt érdeklődő hallgatók közül néhányat minden évben az Egyetemen kellene tartanunk, ami azonban nem történik meg. Az itt felvetett két feladat megoldása létszám kérdése is. Ahol olyan káder-utánpótlási problémák vannak, mint a mi Egyetemünkön, nem lehet egyszerűen a számvitel által kialakított létszámnormákkal dolgozni, annál kevésbé, mert különböző tanszékeken nagyon különböző ebben *a vonatkozásban a helyzet. A valóságban az oktatók megterhelése lényegesen nagyobb,- mint azt a normákhoz való viszonyítás mutatja. Ezt annak a vizsgálatnak alapján állithatjuk, amit az év folyamán a megterhelésre nézve folytattunk és aminél csak a mérhető tényezőket vettük figyelembe. Olyan nem-mérhotő tényezőket, mint pl. az előadásokra való felkészülés, a társadalmi munkával eltöltött idő, stb., számításon kívül hagytuk. Mindezt azért kellett elmondani, hogy megindokoljuk, miért
