Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. április 6. - 1. Az Egyetemünkön folyó szeminárium oktatás egyes kérdései. Előadó: Dr. Pach Zsigmond Pál - 2. Az 1959/60. tanév tanterve javaslata a délelőtti hallgatókra vonatkozólag. Előadó: Deák Károlyné - 3. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsulásával kapcsolatos egyetemi feladataink. Előadó: Bognár József - 4. Egyebek

-8törckodnünk, hogy az egész hallgatóságot, vagy legalábbis zömét megmozgassuk, felfejlesszük. Ez azt jelenti, hogy a szem

ináriumi m

unkát ugy kell megszerveznünk, irány

itanunk. hogy ^nagy gon

dolTYorri

itun

k a2'

llTrag^'s^lcep0

3s

egüekre, a kotehots^os^rcj"[ npra'lm^oCiük, "Kogy azok^ kikapcsoTód-' janak, s^XiTiszTas ser epre 'szoruljanak, p as jenek

. ~ e./ E kérdés a gyakorlatban - többek között - a jkövetkező formában jelentkezik. > Több tanszók, amikor elismerően szól a felsőéves reforátumkészitő szemináriumok előnyeiről, ugyanakkor rámutat a dolog árnyoldalára: e forma mellett gyakran nem lehet kellőképpen biztositani az egész kolloktiva aktivitását; dolgozik a referens, esetleg egy-két korreferens is, - de a dolgozat, ill. a korreferátum elhangzása után alig van érdemi vita, hozzászólás, a szemináriumi tagság többsége néma marad, s a csendet csak a szemináriumvezető összefoglalója, kárszava töri meg. Hogyan próbálnak a tanszékek ezen segiteni ? A vitatásra kerülő témáknak, a reájuk vonatkozó kötelező, ill. ajánlott irodalomnak előzetes közlésével; a tagság ösztönzésével, hogy mindannyian olvassák el azt az irodalmat, hogy a vitábgc bekapcsolódhassanak, stb. Mindez, természetesen helyes és jó; de - nézetünk szerint - nem elégséges. A kérdést egy másik oldalról is meg kell fogni: a szemináriumi tematika oldaláról. A szemináriumi tematikák áttanulmányozása arról győzött meg, hogy ezek szakmai-ideológiai szempontból általában helyesek, indokoltak; de a témák többnyire igen szélese

k, valamely szeminárium egyéves menetén belül" áltálában több nagy

, egymás

tól eléggé elhatárolt téma k0rü

l kidolgo

zá

sra

, me

gyTfatásra. E mc gá 11 apifas~'igazo 1 asarcT a legtöbb' tanszékről "hozhatnánk fel példákat. ^cltétlonül javasol

ható tehát a szeraináriumo_k_ temat

ikájának s_zükité3o, ill. specializáta^rT'^Tamoly szeliinar

ium e

gy tanév folyamara csak, egy" /

vag

y ogyTcet/ nag;/oW téma" feldol^o-f' g e_s_á t j k t as s a pr 0 gr am j áb a, aztb'on'fs a"" ki s 0bb"""rei z t émakra. s 0 kis - egymáss

al^ Íg°.

n szorosan "os^

zefuggő^"- ~r5szí'on

akal adjJL M. .ogy-o'^yHbaTtg a tonálHcid

őlgozasra. E javaslat valóraváltásának nehézsége, természetesen világos: minél specializáltabb résztémákól van szó, annál kevesebb felhasználható irodalom áll rendelkezésre, annál komolyabb feladattal kell megbirkóznia a szemináriumvezetőnek, stb. A kérdést pe sze nem máról-holnapra kell megoldani, de már a következő tanévben lépéseket - ill. további lépéseket - kell tenni ez irányban. Az ebből adódó pozitivumok, ugy véljük, nem szorulnak részletes kifejtésre. Azon túlmenően, hogy ez a tudomány fejlődésének - a szemináriumvezető tudományos fejTod'ásenck is az utja, nem szabad megfeledkezni a belőle származó ]3oda£Ógiai-didaktilca

i előnyökről sem. Kincs olyan buzdítás a lialT-