Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1956

1956. április 26. - Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai egyetemünk oktató-, nevelő és tudományos munkája szempontjából

37 ­ami nin«8 benne a cikkben. Erről röviden csak annyit, hogy­sajnos- ott még nem tartunk,hogy agy oikkben éppen és telje­sen az legyen benne,amit a szerző szeretne.Két kérdést vetett fel Újhegyi elvtárs. A cikk valóban beszél arról, - és fenntartom, hogy ez helyes - hogy addig, amig Magyarországon a lakósság 44#-a foglalkozik mezőgazdasággal, a magyar nép élet­színvonalát igazán magasra emelni nem lehet, fiz nem azt jelen­ti, hogy ne lehessen Magyarországon jelentősen emelni az élet­szinvonalat, vagy a mezőgazdaságot fejleszteni, de igazán ma­gas életszínvonal csak fejlett ipari országban biztositható. Ezt minden történelmi tapasztalat, a kapitalista országoké* épen ugy, mint az épillő szocializmus országaié egyértelműen bizonyítják. Ezt a tételt helyes kimondani, itt illúziókat nem szabad ébreszteni .Minthogy azonban én is nagyon jól tudom, hogy ebből a megállapitásómból egyesek milyen következtetése­ket szeretnének levonni, ezért a bekezdés végére odairtafll,hogy persze, a nemzeti jövedelem emelésének feladata is azt követeli hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítását az önkéntesség be­tartásával, a gazdasági lehetőségeket körültekintően mérlegel­ve hajtsuk végre, amivel arra kartam figyelmeztetni, hogy ne legyen senki, aki ugy képzeli, hogy a nemzeti jövedelmet ugy lehet emelni, hogy ha az indokoltnál gyorsabb tempóban vagy kü­lönösen az önkéntesság megsértésével kollektivizáluhk, mert ez osak a nemzeti jövedelem aláásásához és nem emeléséhez vezet. - A aáslk probléma, amelyet Újhegyi elr társ felvetett, tulajdonképpen a jobboldali nézeteknek a problémája, ^y cikket osak az adott helyzet, az adott lehetőségek figye­lembevételével lehet megirni.A cikkben két helyen beszélek nem jobboldali elhajlásról, hanem jobboldali nézetekről. Az egyik hely az, amikor azt mondom, hogy harcolni kellett olyan nézetek ellen,amelyek a nehézipar elsődleges fejlesztésének szükségességét tagadták. Ilyen nézetek tényleg voltak M«gyaro szágon. A másik, amikor azt mondom, hogy nagy fejlődés következett be 1953* után a parasztság életszínvonalában, jöve­delmében: legelsősorban az árutermelő parasztok jövedelme aőtt, de ebben a jövedelememelkedésben voltak nem megfelelő momen­tumok is, speckuláoió elterjedése, kapitalista tendenciák növekedése és zárójelben megjegyzem, hogy ebben közrejátszottá!

Next

/
Thumbnails
Contents