Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. március 24. - 1. Jelentés a Marxizmus-leninizmus tanszék 1954/55. tanév I. félévi munkájáról. Előadó: Szabó Józsefné adjunktus, tanszékvezető-helyettes - 2. Az 1955. március 3-i rektori-dékáni értekezlet beszámolójának megvitatása. Előadó: László Imre docens, rektorhelyettes - 3. Előterjesztés az 1955. májusában tartandó második tudományos. ülésszakról. Előadó: Kőmives Imre adjunktus

Bár a ^hallgatók tudása általánosságban javult az előző évekhez képest, mégsem minden tekintetben megnyugtató a tanulmányi.helyzet. Több karon -főleg a műszakiakon- még mindig nagy a bukások száma / sőt egyes karokon a múlt évihez képest némileg meg is nőtt/ ami azért is figyelemreméltó, mert az előző félév folyamán / már a , vizsgaidőszak előtt/ jelentékery lemorzsolódás volt / pll az Építőipari egyetem mérnökkaréi? 15$, a Műszaki egyetem gépész karán 6.2 A feltehetőleg leggyengebb hallgatók tehát nyilván nem is Jelentkeztek vizsgára. Több helyen polarizáció mutatkozik: a jó és rossz vizsgaeredmények aránya megnőtt, közepesek és elégségesekké csökk ent./ az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karán pl: 382 hallgató közül mindössze 1 volt elégséges rendű, a nyelv-és irodalomtudományi karon 790 közül egy sem./ Ez arra mutat, hogy a vizsgakövetelmények emelésének fokozatossága rné^ mindig nem kielégítően érvényesül, bár a mult tanévhez kepest lényeges a iavulás. Tovú

1 > kell tehát fokozni a pedagógiai segítségnyújtást, főleg a gyenge előképzettségű ős tanulási nehézsegekkel küzdők számara. Mindenképen biztositani kell, hogy akiknek megvan a képességük arra, hogy elvégezzék az egyetemi tanulmányokat és helyt tudnak állni a szakmai életben, azok megkapják a szükséges segitséget előképzettségük és tanulási rutinjuk pótlásira, valamint az önálló munka elsajátítására. Ez természetesen semmiképen sem vezethet arra, hogy átengedhetjük a vizsgán azokat, akiknek nem éri el a tudása az elengedhetetlen minimumot. Akik az indokolt pedagógiai segítséggel sem tudják, vagy akarják elérni azegyetemi végzettséghez megkívánt tudást, azokat el kell engedni az egyetemről. A lényeg azonban az:, hogy ne legyenek kénytelenek olyanok abbahagyni tanulmányaikat, akikből méltányos segítséggel jó szakember lehetne. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy pl: a szegedi egyetem természettudományi karának egyes évfolyamairól az összes szakérettségizettek kibuktak, az összes műszaki egyetemeken a szakérettségizettek 72.5 $éának van utóvizsgája, s az Életés Földtudományi Karról a szakérettségizettek több mint felének vizsgaelmaradása van. Ha kétségtelen is, hogy ezek egy része valóban nem alkalmas tanulmányai folytatására, mégis kellő segítséggel jelentékeny részükből jó szakember volna nevelhető. Az egyetemek nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a hallgatókat fokozat t pedagógiai támogatással átsegítsék saját hibájukon kivül adódó nehézségeken. Egyes műszaki egyetemi tanszékek fiatal oktatói nem foglal'koznak kellő lelkiismeretességgel a konzultációs kérdésekkel hozzájuk forduló hallgatókkal. Pl: a Villamos kar vezeték nélküli híradástechnikai tanszéke fiatal oktatóinak fölényeskedő magatartása visszariasztja a hallgatókat attól, hogy segítségért a tanszékhez forduljanak. Bem kielégítő a hallgatókkal való foglalkozás a bpesti Gépész kar géprajz tanszékén sem. Segítségre természetesen leginkább a szakérettségizettek szorulnak rá. Vigyázni kell azonban, hogy a segítés ne legyen mechanikus ós a támogatásukra szánt konzultációk ne legyenek túlterhelésük forrásává. Az Építőipari Műszaki Egyetem alsóbb évfolyamú szakérettségizett hallgatói például azt panaszolták, hogy a kötelező konzultációkon akkor is részt kell venniök, ha már értik az anyagot, miáltal számukra lényegébal hattal