Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1953. december 17. - 1. Előterjesztés az 1953-54. tanév II. félévi tantervéről. Előadó: Nyilas József - 2. Szóbeli beszámoló Oktatásügyi Minisztériumnak a felsőoktatási kérdésekkel foglalkozó munkájáról. Előadó: Nyilas József és Kádár Iván
- 2 Forgács Tibor szériát mechanikus a miniszt éri urának a rendelkezése, amikor az oldalszámot is megszabja. A jeg yzetak terjedelmét valóban csökkenteni kell, de oldalszámot előre megszabni nem helyes* E 1 n ö k megállapítja: a legszükségesebb oldalszámot mindénképpéa biztositani kell, de hogy ez mennyi legyen, annak eldöntése nem a tanácsülés feladata. P i k 1 e r György bejelentése utáa a Tanács a napirend tárgyalására tér át. 1, napirendi pont t előterjesztés a Harx Károly Közgazdaságtudományi ' Egyetea Tanácsa részére az 1953/54-es tanév II. félévi tantervéről. Előadó: Nyilas JtSzsef. László Imre kéri, hegy a Tanács ne tárgyalja az előterjesztés 2* oldalán lévő, fominih elvtárs által, előterjesztett javaslatot arra való tekintettel, hogy a javaslat megvalósításának sem szervezeti előfeltétele, sem pénzüeyi fedezete a jelea pillanatban nincs meg. K y i 1 a s József bejelenti, hogy a ^alkereskedelmi szak III. évfolyam nera tartalmazza az irúismeret tárgyat heti 2 órában. Ezzel az óraszála 33-ra emelkedik. A II. évfolyamon a Belkereskedelmi ismeret óraszámát 2-re le kell csökkenteni. Az esti hallgatók tantervével kapcsolatban bejelénti, hogy r ndezetlea még az Ipar gazdaságtana gyakorlatok kérdése. I aróti elvtárssal nem tudtak megegyezni. Itt az jelent nehézséget, hogy a maximális terhelésbe /heti 16 óra/ gyakorlat nem fór bele, mert máris van 14 óra előadás és két óra kell a konferenciákra. Az Iparvállalatok tervezés és sz rvezáse c. társnál beszámoló lenne annak ellenére, hogy a tárgyból sem szeminárium, sem gyakorlat nincs. Ez áttöri az eddigi elveket, azonban ezt ismét az óraszám kötöttsége követeli meg. Elnök megállapítja: a tanterv az óraszámokban túlterhelést jelent. A tanterv nem tesz eleget nemcsak a hallgatók jogos kívánságainak, de azoknak a követelményeknek sem, amelyet az oktatás tapasztalatai hoznak magukkal. Gy.ikraa szeretnek egyes elvtársak etekintetban a szovjet példára hivatkozni, de megfeledkeznek arról, hogy a Szovjetunióbaa is az ilyen óraszámok a maximumot jelentik, ugyanakkor a szovjet hallgatók 10 éves középiskolai előképzettség utáa mennek egyetemre, aem pedig szakérettségi vagy technikumi előképzettség utáa. Szükséges, hopy az egyes tanszékek a "közjő" érdekében áldozatot hozzanak, mert a jelenlegi 33-54 órás heti megterhelések túlzottak.
