Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Egyházi karrier-lehetőségek a Bethlen család környezetében

Tóth Tevente EGYHÁZI KARRIER-LEHETŐSÉGEK A BETHLEN CSALÁD KÖRNYEZETÉBEN

1 Még a pogány görögök és rómaiak nagy emberei is dicsösségeknek nagy pontyát tartották abban, ha kinek rabjai és jobbágyi közzül poéták vagy philosophusok származtanak

2 A 17-18. századi Erdélyben a lelkészek a vidéki elit meghatározó szereplői voltak. Nemcsak a hívek lelki életével foglalkoztak, hanem más jellegű feladatokat is elláttak: részt vettek a közigazgatás alsóbb szintű — vármegyei, járási, falusi - hivatali munkájában, uradalmak gazdasági, jogi, igazságszolgáltatási ügyeivel bajlódtak. Tudásuknak, társadalmi tekintélyüknek, személyes kapcsolataiknak és nem utolsó sorban erkölcsi magatartásuknak köszönhetően megkülönböztetett figyelemben, gondoskodásban részesültek. Jelenlétük meghatározó volt a gyülekezet életében, gyakran a falu vagy vidék megbecsült személyei voltak. Tisztában voltak ezzel a politikai, gazdasági elit képviselői is, ezért karolták fel a tehetségesebb ifjakat, iskolába, kollégiumba küldték, nevelőként alkalmazták, vagy éppen külföldi tanulmányaikat támogatták. Az erdélyi református oktatástörténeti kutatások nem vizsgálták behatóbban az egyházi elit életútját, a személyi karriereket.

3 Többnyire monografikus feldolgozások születtek, melyek az oktatás körülményeit, helyszíneit és az oktatók személyét mutatták be. Nem foglalkoztak azokkal a kérdésekkel, melyekre jelen tanulmány keretében keressük a választ: melyek azok a mozzanatok, amelyek a lelkészi, tanítói karrierekben meghatározók, hogyan működik a kiválasztás, a társadalom mekkora rétegét öleli fel a szelekciós bázis, mekkora szerep jut a személyes kapcsolatoknak. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy ezeket a folyamatokat, szelekciós szempontokat megragadjuk, azonosítsuk. A 19-20. századi európai felsőbb oktatási lehetőségek vizsgálatát elvégző Hartmut Kaelble a kezdeti időszakot a jótékonysági segélylehetőségek korának nevezi.

4 Állításai a 19. század eleji Nyugat-Európára vonatkoznak, de az általa leírt jellemzők

5 még markánsabban megfigyelhetők a jóval elmaradottabb erdélyi 18. századi viszonyok között. Teljes mértékben elfogadható az a nézete, mely szerint a támogatókon és adományokon alapuló segélyrendszer koordinálatlan, az alsóbb rétegek képviselőinek a felsőbb oktatásban való megjelenését jelentős mértékben befolyásolja a szerencse. 1 A kutatást a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma és a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica Scientiarum et Artium ösztöndíja támogatta. 2 MOL P 1955 1 CS. 6. t. f. 95-96. Enyedi István levele Bethlen Elekhez. Enyed, 1695. dec. 21. 3 A magyarországi protestáns lelkészek életútjával, képzésével, megélhetési körülményeivel kapcsolatosan lásd Ugrai 2003; Ugrai 2004; Ugrai 2007. 4 Az európai és amerikai oktatás társadalomtörténetének historiográfiai áttekintése: Sasfi 2006, leginkább 510-523. 5 Kaelble szerint ezen első korszak legfontosabb jellemzői: az oktatás alapvetően a hagyományos elitek és a nemesség fiaira terjed ki, az alsóbb rétegek anyagi eszközök hiányában távol maradnak tőle, a szegény diákok támogatása az egyház, testületek, családok, magánszemélyek adományaira épül, valamint a szolgadiák rendszerre. 7