Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II. 18., sem a 19. századi összeírásokban nem tudjuk azonosítani. Első említésével Debreczeni László 1933-as vázlatfüzeteiben találkozunk, ahová sarokmotívumát is lerajzolta. 10 5 Utolsóként ugyancsak a század végéről származó, Kiskenden őrzött darabot (kat. 28.) ismertetnénk. Színes (kék, sárga, fehér, piros, zöld) selyemfonalból iparilag mintásán szőtt úrvacsorai keszkenő. 20 6 Oldalai mentén a színek váltakoztatásával elért sávok haladnak. A textília középső felületét négyszirmú, geometrikus stilizáltságú rozetták töltik ki. Felirata nincs. Anyaga gyengült, hiányos, deformálódott, elszíneződött, fakult és foltos. írott forrásban nem tűnik fel. A katalógusban megjelenő 23 úrvacsorai keszkenő közül kettő a 17. század második felében, illetve végén, 12 darab a 18. század folyamán készült, míg a többi a 19. század terméke. A 17-18. századi keszkenők, három kivételtől — ahol selymet, illetve damasztot használtak alapanyagként — eltekintve, vászon alapú hímzések, a selyemfonal mellett gyakori a fémszál (elsősorban lyoni) használata. A sarkokat díszítő motívumok kivétel nélkül növényi stilizációk. Két esetben találkozunk szimmetrikus motívum-szerkezettel (kat. 15., 25.), a többi az aszimmetrikus virágtövek csoportjába sorolható. A kor jellegzetes szerkezetű motívumai a csigavonalban hajló száró virágtövek három textília díszítésén is feltűnnek (kat. 16., 18., 21.). Másik jellegzetes megoldással két tárgyon találkozunk: a virágtő szárainak vonala egymást metszi, mandorla-alakú felületet képezve (kat. 17., 23.). Motívumát tekintve kivételes darabnak számít a kiskendi gyülekezet damaszt keszkenője, ugyanakkor értékét növeli az is, hogy az erdélyi egyházközségekben alig maradtak fenn ilyen jellegű darabok. Az érdekességek között szerepel Diósi Ágnes 1772-es haranglábi adománya is, ugyanis a táblás kialakítás inkább a korabeli abroszokra, és kevésbé a keszkenőkre jellemző. 10 7 Kendők A harmadik, rendszeresen előforduló textília csoportot a kendők alkotják. Elsődleges leiadatuk az éneklőszékek (pulpitusod) letakarása volt, de néhol asztalkendő megnevezéssel is illettek egyes darabokat. Az éneklőszék-takarók jellegzetes kialakításuknak köszönhetően aránylag könnyen elkülöníthetőek. Hosszan elnyújtott téglalap, rendszerint lenvászon (kat. 38., 39.) alapjuknak csak a két végét díszítették. A díszítés lehetett színes pamutfonallal szőtt minta (kat. 39.), vagy selyemmel hímzett növényi motívum (kat. 38.). Mivel a 19. század folyamán az éneklő pulpitusok az orgona elterjedése következtében elvesztették funkciójukat, ez a tárgycsoport használaton kívül rekedt, és mindössze néhány gyülekezetben- a kötet egyházközségei közül csak Gógánváralján - őriztek meg pár darabot. Gógánváralja két 18. századi éneklőszék takarója közül elsőként a hímzéssel díszített darabot (kat. 38.) ismertetjük. A kendő 10 8 (teljes mérete 151 x 70 cm) alapja finom szövésű fehér lenvászonból (96 cm hosszú), valamit két (26,7 és 27,7 cm hosszú) pamutvászon darabból áll, ez utóbbiakat a lenvászon két végéhez illesztették. Összeillesztésükhöz, a pamut darabok szegéséhez és felületük hímzéséhez sodoratlan vörös selyemfonalat használtak. A minta egyes elemeit fehér, S-sodratú selyemfonallal egészítették ki. Az éneklőszék-takaró két végén 3-3 aszimmetrikus, csigavonalra épülő növényi motívum (átmérője 20 cm) helyezkedik el. A kacsból induló szár jobbra ível, balra hosszúkás levelet, jobbra bimbós, indás kis ágat hajt. Utána váltakozva követik egymást az inda- és levélpárok. A szár végén hangsúlyos a zárt gránátalma. Felirata nincs. 20 5 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/215.: 67172gyérszövésű lenvászonterítö, krém selyem és aranyskófium. 20 6 Leltárszáma nincs. 20 7 Székelyszáldobos egyik keszkenője is táblás szerkezetű. (Palotay Gertrúd: Református templomaink úrasztali térítői. Budapest, 1942.) 20 8 Leltárszáma 17l-es, ceruzával papírdarabkára írták, majd fehér cérnával az alaphoz erősítették. 596
