Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról IL A következőkben bemutatott három hasonló keszkenőt (kat. 21., 22., 23.) a 18. század közepe táján készítették és adományozták a dicsőszentmártoni református egyházközségnek. Kialakításuk hasonló, feliratuk nincs. A korabeli források feljegyzik ugyan a textíliák adományozóinak nevét, a leírások szűkszavúsága miatt nem tudjuk őket konkrét tárgyakhoz kötni. Anyaguk színezetlen pamutvászon. Sarkaikba S-sodratú aranyozott és ezüstözött lyoni fémszállal (kat. 21.), illetve aranyozott és ezüst skófiummal (kat. 22., 23.), ferde lapos öltést alkalmazva, növényi motívumokat hímeztek. Egyiküket (kat. 23.) lyoni fémszálból sodort (S-sodratú), hurkokkal tagolt zsinór szegélyezi. Motívumaik eltérőek, ám általános az arany és ezüst következetes váltakoztatása. Az első keszkenő 18 1 (teljes mérete 88 x 86 cm)(kat. 21.) sarokmotívumai csigavonalra épülnek, egységesen jobbra ívelnek. Az indából eredő tő vonalán levelek, indák és bimbók sorakoznak, rendszerint párban elhelyezve. A szár végén szőlőfürtre emlékeztető virág (előképe talán az ananász egyik változata lehetett) stilizált formája. A motívumra jellemző még az elemek karcsúsága, aminek köszönhetően az vonalszerűnek hat. A keszkenő alakja deformálódott. Hiányok, foltok és elszíneződés figyelhető meg rajta. Helyenként fonallal foltozták. 1933-ban Debreczeni László néhány szavas leírást és rajzot készített róla.' 8 2 A második úrvacsorai keszkenőt' 8 3 (teljes mérete 91,5 x 88,5 cm) (kat. 22.) aranyozott és ezüstözött vont fémszállal, azaz skófiummal hímezték. A sarkokat kitöltő aszimmetrikus virágtövei párosával egymás felé hajlanak. Az ívet rajzoló tő vonalán először levélpárral találkozunk, majd több ágat hajt. Egyik oldalágán a levélpárt összetett, oldalnézetből stilizált virág követi. A másik ág végén levelek láthatóak. A harmadik ág, az első kiegyensúlyozására, ugyanazt a virágot hordozza. Az elágazások után a tövön ismét levélpárral találkozunk, végén hasonló virág, de egyes elemei eltérnek. A motívumra jellemző az arany és ezüst ritmikus váltakoztatása — pl. szirmonként, levélként. A kendőn kisebb hiányok és foltok vannak, a fémszál a korrózió következtében elfeketedett. Debreczeni László vázlatkönyvében nem szerepel. A harmadikként említett keszkenőt 18 4 (teljes mérete 89,8 x 87,5 cm) (kat. 23.) hurkokkal tagolt zsinór szegélyezi. Négy sarkába arany és ezüst skófiummal hímezték a növényi motívumokat. Az aszimmetrikus rajzú virágtő két virágban végződő hangsúlyos ívelt vonalú szára egymást metszi mandorla alakú felületet alakítva ki, amelyet díszítetlenül hagytak. ívelt vonalukon kisebb ágak hajtanak, amelyeken hármas-levelek, illetve egy esetben — a szimmetrikus hangsúly kedvéért — virág hajt. A virágok mintha elemeikre esnének szét: a kettős kör által határolt felületen négy pötty látható, amelyek egyikét még keskeny ív is hangsúlyozza; körülötte tizenegy pötty, amelyekhez hosszúkás levelek csatlakoznak, a középsőn hármas-levél. Az arany- és ezüstszín váltakoztatása logikus rendet követ, valamennyi esetben azonos elemek kialakításában egyazon szín jelentkezik. A motívum esetlen rajza és kivitelezése gyakorlatlan kéz munkája lehet, míg az anyaghasználat — pl. az aranyozott és ezüst skófium — arra mutat, hogy készítője tehetősebb körből származott. Állapotát tekintve deformálódott, hilén ugyanazon selyemből zsinór, hímzésfonal sodrott. 18 1 Gombostűvel leltárcédulát illesztettek a tárgyhoz, amelyen olvasható a 187-es leltárszám, és egyéb adatok, amelyek közül az adományozásra utaló évszám - 1900 - hibás. 18 2 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/108.: 88/90patyolat, arany ezüst skófium. 18 3 Leltárszámát (420.) és az adományozásra vonatkozó téves adatokat (ismeretlen adományozó 1850), papírcédulára írták, majd gombostűvel tűzték az alapanyagra. 18 4 422-es leltárszámát papírcédulára írták, a tárgyhoz erősítették, és azt is felírták, hogy adományozója ismeretlen, valamint az 1850-es évszám is szerepel rajta. 592
