Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. Azonosítatlan műhelyből származik a kiskendi óntányér is (kat. 82., 82a. ábra), amelynek ágaskodó oroszlánt szegélyező GT monogramos mesterjegye (82b. ábra) a tányér fenekén látható. Az adományozó nevét megörökítő, későbbi feliratot a peremre vésték: ABAFI CLARA 1763. Adományozójáról annyit tudunk, hogy Nagymohában lakott,

2" feltehetőleg Mohai Szabó Mihály felesége volt. A tányér peremére vésett MS tulajdonjelzés Szabó Mihály monogramja lehet, az 1754-es évszám a készítés idejét jelöli. Az erzsébetvárosi kenyérosztó tányér keskeny peremének széle felhajlik, lapos öble ívesen hajlik a peremhez (kat. 83., 83. ábra). A perem szélén látható BKGY tulajdonjelzés eddig feloldatlan. A tányér mestere jegyek hiányában ismeretlen. Egyszerű formát mutat a kóródszentmártoni tányér (kat. 84., 84. ábra). A 18. század második felében készült alkotás keskeny peremének széle vésett övvel válik el a peremtől, öble lapos. Mestere és adományozója ismeretlen. A héderfáji óntányér (kat. 85., 85. ábra) 1950-ben került vissza az egyházközség tulajdonába, miután a második világháború idején 1944-ben ellopták. Ezt örökíti meg a tányér öblébe karcolt felirat. A kalandos út folytán a tányér megsérült, ekkor a fenekére beütött mesterjegye is teljesen megsemmisült, csupán Debreczeni László vázlatai alapján tudjuk rekonstruálni az ovális keretbe foglalt, ágaskodó, mellső lábai között kannát tartó oroszlánt, amelyet GF monogram szegélyez.

22

3 A tányér eredeti adományozója ismeretlen. Az ónból készült kenyérosztó tányérok túlnyomó többsége egyszerű alkotás, hazai és külföldi mesterek munkái egyaránt megtalálhatók közöttük. Az egyházközségek tulajdonában lévő 16-20. századi úrasztali edények kiváló áttekintést nyújtanak a gyülekezetek történetéről, egyházművészetéről. A jelzett időszakból származó tárgyi emlékanyag a kor európai művészetének stílusjegyeit hordozza magán. Az alkotások java része szerényebb formában és kivitelben hordozza egy-egy egyetemes stílusirányzat jellemzőit. Az adományozók minden esetben törekedtek minél díszesebb klenódiumok készíttetésére, amelyeket az egyház, formától és díszítéstől függetlenül, a felajánlás megnyilatkozásának jeleként, nem utasíthatott el. Az egyházat fenntartó gyülekezet anyagi ereje minden esetben megmutatkozik a klenódiumok anyagán és díszítettségén. Irodalomjegyzék Aichele Bajusz Barabás Allgemeines Künstler lexikon. Band 14. K. G. Saur. München, Leipzig 1996. Az Ernst-Múzeum XXXIX. aukciója. Ezüstgyűjtemény főúri birtokból. Budapest 1928. Aichele, Frieder: Zinn. Battenberg Verlag, München 1977. Bajusz István—Lakóné Hegyi Éva: Szilágysági református úrasztali felszerelések a 16—18. századból. In: Szabó Zsolt (szerk.): Szilágysági magyarok. Bukarest—Kolozsvár 1999. Barabás Hajnalka: Onedények az egykori Kézdi Református Egyházmegye egyházközségeiben. In: Acta (Siculica). 2006. II. kötet. 22

2 KiskendAd. 38. 22

3 Debreczeni Vázlatkönyvek. 1933/140. 492