Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. flechelt övek tagolják. Fodor István nevével a vizitációs jegyzőkönyvekben találkozunk, 1713-ban és 1738-ban a kiskendi vizitációkon esküdtként szerepel.

21

0 A héderfáji kelyhet Dömsödi István és Szilágyi Judit adományozták a mezőszengyeli egyházközség számára (kat. 90., 90. ábra). Arra vonatkozó forrásunk nincs, hogy mikor és milyen körülmények között jutott a kehely Mezőszengyeiről Héderfájára. Az átadásra a 18. század második felében kerülhetett sor, ugyanis a kehely 1816-ban már szerepel a héderfáji vagyonösszeírásban.

21

1 A kehely lépcsős kialakítású talpát flechelt övsorok díszítik. A hengeres szár lemezzel tagolt, a nódusz lapított gömb alakú. A majuszkulás adományozási felirat a magas kuppán olvasható: NEMES ES NEMZETES DÖMSÖDI ISTVÁN ÉS SZILA/GI JUDIT ASSONY TSINALTATTÁK A NEMES MAGJAR REFORMATA MESÖ SZENGJELI ECCLESIA SZÁMARA / ISTENHEZ VALÓ BUZGÓ INDULATJAKBOL / ANNO 1742. A kehely mestere ismeretlen. A kelyhek, poharak, palackok kis száma nem teszi lehetővé általános következtetések levonását, jegyek hiányában mesterkörük tanulmányozása is lehetetlen. Az egyszerű darabokat díszítetlen felületek jellemzik, egyetlen díszítésüket az adományozási feliratok alkotják. Kenyérosztó tányérok és tálak A kenyérosztó tányérok és tálak az ezüstből készült darabokhoz hasonlóan hétköznapi használatra készültek, így egyszerűek, a maiakhoz hasonlóak. A kutatott emlékanyagban a gógánváraljai tányér (kat. 76., 76 ábra) — amely napjainkra töredékesen maradt fenn, pereme hiányzik - dekoratív célra készült. A domborműves díszítésű tányérrészlet közepén, gyöngysoros keretben, III. Ferdinánd német-római császár lovas alakja jelenik meg. A balra vágtató, lovon ülő császárt teljes ornátusban ábrázolták, jobb kezében országalmát, bal kezében jogart tart. A palást gazdag növényornamentikája jól kivitelezett másolatról tanúskodik. A választófejedelmek lovas alakjával díszített táltípus Paulus Öham nürnbergi ónműves megformált modellje révén terjedt el Európaszerte, így Erdélyben is. A nagy népszerűségnek örvendő forma használata egészen a 18. század közepéig kimutatható. III. Ferdinándot 1637-ben koronázták a Német-Római Birodalom császárává, ez az esemény jelentős befolyást gyakorolt a tálak díszítésére. A császár alakja mellett e táltípus peremén hat választófejedelem jelenik meg. A tál közepén látható a császár lovas alakja, teljes királyi viseletben. A császári címer a ló fara felett jelenik meg, ez az erdélyi darabokon elmarad.

212 A választófejedelmeket a tálak széles peremén, ovális medaillonokban ábrázolták, lépdelő lovakon, szintén teljes ornátusban. A medaillonok hátterét a választófejedelmek birtokközpontjának városképe alkotja, a fejedelem alakja mellett címere is megjelenik. Ez a képszerkesztés majdnem mindenhol egyforma, a mutatkozó különbségek a medaillonok közti dekoratív mezőkben mutatkoznak. Ez a táltípus az 1630—1660-as években volt közkedvelt, de később sem veszítette el népszerűségét, egészen a 18. századig azonos, régi formájában használták.

21

3 A gógánváraljai tányér mestere és adományozója ismeretlen, a vagyonösszeírásokban egyetlen adatot sem találunk róla. A kenyérosztó tányérok között több 17. századi darab fennmaradt, a désfalvi a század elejének egyszerű példánya (kat. 73., 73a. ábra). A tányér peremére beütött jegyek értelmében (73b. ábra) a nagyszebeni MK mester alkotása, akinek mesterjegye eddig ismeretlen a szakirodalomban. Az egyszerű tányér egyetlen díszítését a peremére vésett, olaszkoszorúba foglalt címer alkotja. A 21

0 Uo. 1/2. 510.; Uo. II/3. 234. 21

1 KükEhmLvt Conscr. 1816. 369. 21

2 Az Angyalosi Református Egyházközség tulajdonában maradt fenn azonos tál. Kovács Kézirat 255. tábla. 21

3 Haedeke, Hanns Ulrich: Zinn. Ein Handbuch für Sammler und Liebhaber. 2. erweiterte Auflage. Braunschweig 1973.143-145. 490