Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. után a hunyad-zarándi református egyházközségeket is segítette, Klopotivára 1776-ban sáhos abroszt,

16

4 1777-ben virágos recefátyol keszkenőt adományozott.

16

5 A gógánváraljai kenyérosztó tányért (kat. 38., 38a. ábra) Erősdi Mihály lelkész és felesége Borsai Mária készíttette Borsai József emlékére. Ezt örökítette meg a sima tányér alsó peremére vésett kurzív betűs felirat: T. BORSAI JOSEF Emléke[re] Kész[ült] i829[ben]. A tányér elkészítésével a marosvásárhelyi Szathmári József ötvöst bízták meg, aki jegyét a tányér fenekére ütötte be (38b. ábra). Szathmári József a 19. század első felében működött Marosvásárhelyen, tevékenységéről keveset tudunk. Mesterjegyét Kőszeghy Elemér tévesen SzL-ként közli, munkái közül a marosvásárhelyi szabócéh 1829-ben készült poharát említi.

16

6 Az 1835-ös összeírásban az ötvösről annyit jegyeztek fel, hogy református.

10

7 A héderfáji serleg és kehely, a kiskendi kókuszdió serleg és talpas pohár, az egrestői talpas pohár az erdélyi ötvösség magas színvonalát tükrözik. A rézművesség remekei a trébelt díszítésű egrestői, csüdőtelki és gógáni tálak. A küküllői református egyházközségekben a nagyszebeni és brassói ötvösök kiváló alkotásai mellett fennmaradtak a szerényebb technikai tudással rendelkező marosvásárhelyi mesterek alkotásai. A 18-19. századi marosvásárhelyi ötvösökre vonatkozó szegényes szakirodalomat a fentiekben sikerült néhány adattal kiegészíteni, a tárgyakon megjelenő ötvösjegyeket a levéltári adatok segítségével azonosítani tudtuk. Az ötvöstárgyak adományozóit vizsgálva a küküllői egyházmegyében a bethleni és iktári Bethlen, Kendeffi, Szalánczi, Szentpáli és Toldalagi családok egyházpártoló tevékenysége rajzolódik ki. Ónedények A közlésre kerülő ónedények fontos adalékkal szolgálnak az erdélyi szász városok (Nagyszeben, Segesvár, Medgyes, Beszterce) és Kolozsvár ónművességének kutatása szempontjából. A küküllői református egyházközségek ónedényanyaga elsősorban a segesvári és az alig ismert medgyesi ónöntők tevékenységének színvonalára, formai és ornamentális sajátosságaira világít rá. A földrajzilag távolabb eső nagyszebeni, besztercei, kolozsvári mesterek munkái is eljutottak a küküllői egyházmegye területére, az adományozók a tárgyak egy részét kereskedőktől vásárolták, az igényesebb alkotások megrendelésre készültek. A 18. század végén és a 19. század első felében az egyházközségek a sérült, rossz állapotban lévő ónedények anyagából új edényeket készíttettek. Ezek egyszerű, gyengébb kvalitású munkák, a mesterek között marosvásárhelyi ónöntőket is találunk.'

6

8 A szegényesnek mondható szakirodalom a tárgyak bemutatása révén újabb adatokkal gyarapodik. Az úrvacsorai készletek szerves részét alkotó boros és keresztelő kannák, tányérok rendszerezése közelebb visz Erdély ónművességének megismeréséhez. Kannák Az erdélyi kannák igényes részletkialakítással készültek, az egyszerűbb alkotásokat is aprólékos megformálású plasztikus elemekkel (fedélgomb, fül, billentő, fedélben elhelyezett érmék, fenékrózsák) látták el. A küküllői kannák fedélgombjai, néhány kivételtől eltekintve, a 17—18. 16

4 HuZaTK II. 229. 16

5 Uo. 232. 16

6 Kőszeghy 218. 16

7 A Poklos utcai fertály 1835-ös összeírása, 145. házszám. MvhelyLvt Összeírások, 20. csomó. 16

8 Kovács 2008. 414. 478