Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. forrásokban szerecsendió pohárként szerepelnek. A kiskendi református egyházközség kókuszdió serlege (kat. 3., 3a. ábra) Toldalagi Pál"

3 és Rhédei Klára 1776-os adománya. Toldalagi Pál 1775től a marosi egyházmegye gondnoka volt,"

4 ebben a minőségben többször megajándékozta egyházát."

5 A család tulajdonában lévő serleget a kiskendi eklézsiának adományozta. A serleg öntött talpának figurális ábrázolása három áttört, volutákkal lezárt mezőben jelenik meg: két, habok közül kibontakozó, egymással szembeforduló tengeri csikó; összeölelkező oroszlán és tengeri csikó; a harmadik mezőben szintén habok között látható tengeri csikók. (3b-d, ábra) A mezőket egymástól pártadíszes emberfőkkel díszített pántok választják el. A serleg nóduszát négy bonyolult vonalú kacs alkotja. A rossz illesztés miatt a sima szárgyűrű a nódusz fölé került. A kókuszdióból készült kuppát aranyozott ezüst foglalatba helyezték, amelynek palmettás díszítésű alsó részét liliomsor zárja. A foglalat felső részén a liliomos fríz megismétlődik. A kókuszdiót három, központi virágdíszes és liliomban végződő arabeszkes pánt fogja közre. Magas szájperemén bonyolult rajzú reneszánsz mustra fut körbe. A serleg fedele eredetileg más ötvösmunkához készült, minden bizonnyal az adományozás során lett a kókuszdió serleg tartozéka. A fedél negyedkörív keresztmetszetű tagozatát stilizált növényi motívumok díszítik, fedélgombja toboz alakó. A serleg mestere jegyek hiányában ismeretlen. A világi ötvösmunkák kvalitása mögött messze elmaradnak az egyházi célra készült 17. századi kelyhek, amelyek a század közepéig megőrzik a későgótika formavilágát, tovább él a karéjos talp, a hatszögű láb és szár. Ennek példája a gógánváraljai kehely (kat. 4., 4a. ábra), amelynek hatkaréjos talpa felett sima láb emelkedik. Az aránytalanul magas, hatszögű szár oldallapjai közül minden másodikat geometriai motívumok közé ékelt négyszirmú virágok díszítik. A szakszerűtlen javítás következtében a sodronnyal osztott, gránátalmás és levélmotívumos díszítésű nódusz töredéke az alacsony kuppa alá került. Debreczeni László 1933-ban a kelyhet rongált állapotban találta, ekkor a kuppa letörve állt."

6 Ezt követte az a javítás, amely a kehely arányait és eredeti szerkezetét figyelmen kívül hagyta. A majuszkulás adományozási felirat a kuppa alsó részén olvasható: ZEK[el] IAN[os] AD [!] BAR[rabas] BEN[edek] IUD[ex/ices] AD TEMPLUM VARALIENjsem] 1615. A feliratban szereplő Székely Jánosról és Barabás Benedekről csak annyit tudunk, hogy az adományozás idején falusbírók voltak. A két család tagjai közül többen voltak gógánváraljai falusbírók a 17. század közepén."

7 A kehely mesterének a kuppa ajkára beütött jegye (4b. ábra) eddig feloldatlan. A későgótikus elemek - a kelyhek öntött peremáttörései, az öntött szárrészek — használata az erdélyi ötvösök körében a 17. század közepéig kimutatható. Ez a jelenség a széles körben elterjedt öntőformák továbbélésével, az öntött díszítőelemek „sorozatgyártásával'' magyarázható, 11

3 Idős Toldalagi Pál Mihály és Földvári Erzsébet fia, 1746-ban kapott grófi címet. Háromszor nősült, harmadik felesége volt gr. Rhédey Klára. (Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Digitális reprint, Arcanum Digitéka, Budapest 1999. XI. 148. [A továbbiakban: Nagy Iván.]) 11

4 Toldalagi Pált 1775-ben a Marosi tractus gondnokává nevezték ki, amelyet azon év február 10-én Koronkán kelt levelében fogadott el. Az Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban. 1775/29. 11

5 A kiskendi református egyházközségnek 1776-ben a serleggel együtt kamuka keszkenőt is adományoztak. (KiskendAd. 39.) A kézdimátisfalvi református egyházközségnek 1779-ben ezüsttányért ajándékozott. (A Kézdi Református Egyházmegye Levéltára a Kézdi-Orbai Egyházmegyei Levéltárban, Kézdivásárhely. Vizitációs jegyzőkönyv 1775-1803. 168). 11

6 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/221. 11

7 A Székely családból még András, a Barabás családból ifjabb (?) Benedek jelenik meg, mint gógánváraljai falusbíró. KükEhmLvt prot. 1/2. 22, 30. 470