Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
Az orgona használata az Erdélyi Református Egyházban
Orgonák a Küküllői Református Egyházmegyében igen kevesen kaptak pozitív választ. Felmentették az erdőszentgyörgyi, Kolozsvár Farkas-utcai, marosfelfalui (ma Kisfülpösön van), marosvécsi, söváradi, kajántói, koronkai, körösfői, nagyszebeni, nyárádkarácsoni, sárdi, balavásári, vámosgálfalvi orgonákat. 3' Az első világháború után minden egyházközség igyekezett orgonája hiányzó sípjait pótolni, a hangszert megjavítani, de mire sok egyházközség a munkát befejezte, kitört a második világháború, és rengeteg orgona újból a rekvirálás illetve a román és orosz bevonulások, átvonulások áldozata lett. Az 50-es évek gazdasági helyzete, az egyházellenes politikai légkör miatt az orgonaépítések, javítások száma a nullához közelített. A hatvanas évekkel kezdődően a használhatatlan és alapos javításra szoruló orgonákat Mesnyi János marosvásárhelyi orgonaépítő — szűk lehetőségeit teljesen kihasználva - igyekezett megjavítani. Az 1990-es évekig szinte ő az egyetlen, aki érdemben tudott foglalkozni az orgonákkal. A '8o-as években Molnár József nagyváradi orgonaépítő jelentkezik, s azóta egyre több orgonaépítő dolgozik Erdélyben. Joggal mondhatjuk, hogy csaknem egy évtizede az orgonaépítés, de főleg a javítás és restaurálás reneszánszát éli Erdélyben. Ki kell emelnünk Mihály Ferenc restaurátor munkásságát, aki az orgonaszekrények helyreállításában ért el jelentős eredményeket. Orgonák a Küküllői Református Egyházmegyében Ezen a vidéken - a Székelyföldi egyházmegyékhez viszonyítva - későn, és kissé bátortalanul kezdődött meg az orgonák térhódítása. Bonyhán és Nagykenden a 18. század végén építettek orgonát. Sajnos egyik orgona építéstörténete sem világos, mesterét illetően is csak tapogatózni lehet. Az orgonaépítés és -vásárlás láza a 19. század elején érte el igazán az egyházmegye gyülekezeteit. Adataink ebből az időből is nagyon hiányosak. Néhol egy-egy számadáskönyvben felbukkanó adat (szíjvásárlás, fúvójavítás stb.) utal arra, hogy a gyülekezetnek volt orgonája. 1801-ben Héderfájára orgonistát alkalmaztak, tehát elképzelhető, hogy orgonája már az előző század végén állt. A balavásáriak 1803-ban a zágori szászok orgonáját vásárolták meg. 1807-ben a királyfalvi gyülekezet Sámuel Maetz-el készíttetett orgonát, ugyanebben az évben került (ismeretlen úton) orgona a gógánvarálji templomba is. A '20-as években három faluban bukkan fel orgona: a kutyfalvi (1821) és a csávási (1826) eredete szintén homályba vész, a haranglábi orgonáról tudjuk, hogy Felszegi János, és felesége, pókai Sárosi Krisztina építtették 1823-ban. Az ismeretlen eredetű orgonákat — véleményünk szerint - többnyire valamelyik környékbeli szász gyülekezettől vásárolták. A következő időszakban már legalább annyi orgonaépítésről olvasunk, mint vásárlásról. A híres marosvásárhelyi ezermester, Bodor Péter Vámosgálfalván (1830?) és Mezőbodonban (1845) épített orgonát. A marosbogáti hangszer Binder Vilmos keze alól került ki 1840-ben. Azért a vásárlások sem álltak le: Gógánba 1834-ben kerül orgona a kundi lutheránus templomból, Dányánba 1846-ban, Kiiküllővárra 1854-ben, Búzásbesenyőbe 1856-ban ismeretlen helyről. Csávás második orgonáját 1860-ban építette Gergely Sámuel, Kutyfalván 1862-ben készült el a második hangszer. Sövényfalva orgonáját 1871-ben ajándékozta fricsi Fekete Lajos, Héderfájára pedig Vass Istvánnal építtettek orgonát. IgtanLvt I. 6/1915. 637/1918., 3098/1918. 555
