Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról
A küküllői egyházmegye régi textíliáiról A felhasznált anyagokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a 17—18. század folyamán készült textíliák többségének alapanyagát fehér len (kilenc darab) vagy pamut (kilenc darab) vászon képezi, néhány esetben pedig selyemmel (négy darab) találkozunk. A díszítmény anyaga általában selyem (15 darab), amelyhez gyakran járul fémszál (tíz darab). Ezek mellett csupán két tárgy esetében találkozunk lenfonallal, amelynek használata az alkalmazott technikákból - rece, illetve horgolt csipke - is következik. Technikák közül leggyakrabban a hímzést (15 darab) alkalmazták a 17-18. század folyamán, a magyar vidékeken legelterjedtebbek a lapos öltés különböző fajtái és a száröltés voltak. Előfordult, hogy korábbi textíliák motívumait illesztették ój alapra és így adományozták őket egyházi használatra, ilyenkor rátétes hímzésről beszélhetünk, amely technikai megoldás sem volt idegen ebben az időszakban (két darab). A hímzés, rece és csipke mellett találkozunk takács által (két darab), vagy akár házaknál szőtt (egy darab) munkákkal is. Szokás volt feltüntetni az adományozó nevét illetve az ajándékozás időpontját. Elsősorban ezt a célt szolgálják a tárgyakra hímzett feliratok. Monogram (négy darab) és évszám (négy darab) mellett néha a teljes névvel (két darab) is találkozunk, ám ezt a tíz gyülekezetet végigjárva egyetlen olyan esettel találkoztunk, amikor igazán gazdag felirattal - zsoltáridézettel - láttak el egy abroszt (kat. 8.). A 17—18. század motívumkincse elsősorban növényi eredetű (20 darab), figurális elemekkel csak elvétve találkozunk (három darab), míg a geometrikus díszítmények csaknem teljesen hiányoznak. Irodalom LÁSZLÓ Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászon alapú úrihímzések, Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei II., Iparművészeti Múzeum Budapest 2001. MOLNÁR Ambrus: Egy „elpazarolt" magyar református gyülekezet. Bernád. In: Küllős Imola (szerk.): Gyülekezeti élet és vallási szokások a Küküllői Református Egyházmegyében. Vallási Néprajz 7. Budapest 1995. 25-45. PALOTAY Gertrúd: A magyar református templomok úrasztali térítői. In: Kováts J. István (szerk.): Magyar református templomok /., Atheneum Budapest 1942. 288—313. PÉTERFY László: Balavásár és egyháza. Székelyudvarhely, 2001. SZENTIMREI Judit: Szőttesek és varrottasok. In: Kós Károly - Szentimrei Judit - Nagy Jenő: Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet. Kriterion Bukarest 1978. 145-253. SZŐKE Ana Maria, XVII. századi virágtöves hímzések az Erdélyi Történelmi Múzeum textilgyűjteményében. In: Tamás Edit (szerk.): Erdély és Patak fejedelemasszonya Lorántffy Zsuzsanna II. Sárospatak 2000. 147-169. 5 25
