Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
A Küküllői Református Egyházmegye tanítói 406 A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei
A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei vek szegélyeznek (kinyílt formában ábrázolt nárcisz, búzavirág és csukott kelyhő tulipánok). A tál pereméhez simuló virágszálak vésett levelei barokkosan ívelnek. A sárgarézből készült dísztál a 17. század végi ezüsttálakkal mutat közeli rokonságot. Mestere ismeretlen. A boldogfalvi kehely (kat. 7., 33. ábra) a kolozsvári Szakáll János munkája. A kehely kerek talpának pereme kihajlik, negyedkörív keresztmetszető tagozata sima. A csonkakóp alakú láb felső tagozatán egyszerű, levélsor húzódik. A hengeres alsó szárrészt többszörösen tagolt gyűrő választja el a lábtól. A felső szárrész szintén hengeres, a nódusz fordított körte alakú. A sima felületű kuppa a szájperem felé enyhén szélesedik, a szájperem vonalában és a kuppa belseje aranyozott. A kehely talpperemén olvasható a készítési időpontot rögzítő felirat: ANNO 1790, a talp alsó részére vésett későbbi felirata adományozójának nevét örökítette meg: G. MIKES ANNA. Az adományozásról az 1791-es vizitációs jegyzőkönyvben olvashatunk. 7 1 A kehely, a talp peremére beütött mesterjegye értelmében (32. ábra), a kolozsvári Szakáll János munkája, aki 1741-ben szabadult fel, legényként éveken át külföldön tanult, 1748-ban lett tagja a kolozsvári ötvöscéhnek. 7 2 A mester működésének idejével kapcsolatban megoszlik a szakemberek véleménye, Bunta Magdolna adatai szerint 1785-ig, Kőszeghy Elemér és Horst Klusch szerint 1792ig tevékenykedett. 7 3 Kelyhünk 1790-es évszáma Kőszeghy adatait támasztja alá. Szakáll János 1764-ben kulcsos mester, 1770, 1771-ben a céh unitárius céhmestere volt. 1777-ben azok között említik, akik jobb móddal folytatják mesterségeket, mint mások, több munkájuk akad, 2, 3, 4 legényt és inast is tartanak 7 4 A kerelői református egyház megszűntével aranyozott ezüst kelyhe (kat. 5., 30. ábra) Búzásbesenyőre került. A kehely kerek talpának szegélyhímzéses pereme erőteljesen kihajlik, felülete poncolt. A talp negyedkörív keresztmetszetű tagozata sima, felső részét domborított, stilizált levélmotívumok ékesítik. A sima, hatszögő láb felső részén öntött, leveles-volutás motívumokból szerkesztett fríz húzódik. A lábat aranyozott lemez választja el a fordított körte alakú nódusszal egybeöntött szártól. A nódusz sima hornyolattal osztott, növényi háttérből kidomborodó három antik arccal és ékkőszerő motívumokkal díszítették. A harang alakú kuppát hatszögő tárcsa választja el a nódusszal egybeöntött szártól. A kuppa szájpereme enyhén kihajlik, a perem alá vésték be adományozási feliratát: AZ KERELŐI REFOR[mata] ECCLESIAE A[nnjO 1707. A kuppa belseje és a szájperem alatti része aranyozott, akárcsak a nódusz és a talp díszített felületei. A kehely adományozója és mestere ismeretlen, első említését az 1714-es vagyonösszeírásban olvashatjuk. 7 5 Az ádámosi egyházközség, mint a sövényfalvi filiája 1703-ban alakult, ezt követően szükségessé vált a gyülekezet úrasztali készlettel való felszerelése. Az úrvacsorai bor kiszolgáltatására Köpeczi Mihályné Török Krisztina adományozott talpas poharat (kat. 24., 54. ábra) 1705-ben. A pohár hengeres talpának pereme kihajlik, hullámvonalas osztógyűrű választja el a hengeres, a szájperem fele enyhén szélesedő pohártesttől. A talp alsó részén leveles-liliomos fríz húzódik. ' KükEhmLvt prot. II/5. 230.: Méltóságosgrójf Mikes Anna asszony őexcellentiaja, néhai méltóságos liber báró Dániel uram őexcellentiaja kegyes özvegye istenes indulattyából készítetett a boldogfalvi ecclesia számára egy igen szép ezüst talpaspohárt az úrvacsorájához. 2 Flóra Ágnes: Kolozsvári ötvösregestrum 1549-1790. In: Lymbus. Magyarságtudományi forrásközlemények. Budapest 2003. 31. 7 3 Bunta Magdolna: Kolozsvári ötvösök a XVI - XVIII. században. Budapest 2001. 222-223. (A továbbiakban: Bunta), Kőszeghy 170-171., Mitran, Gheorghe: Arta aurarilor în Transilvania. Braşov 2003. 151. (A továbbiakban: Mitran 2003). Klusch, Horst: Siebenbürgische Goldschmiedekunst. Bukarest 1988. 77. (A továbbiakban: Klusch) 7 4 Bunta 222-223. KükEhmLvt Conscr. 1714. 52.: egy belőllaranyas lábaspohár. 422
