Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
1641 június, Kükiillővár 39 másokkal is szorgalmatoson kerestette, tudakoztatta, de azíidőtől fogva sem hírét nem hallotta, sem amaz, a férje, költségével nem táplálta, izenetivel nem értette, mellyen az asszony jurála is az Szent Szék előtt. Ita rebus habentibus, divelláltatik Geréb Anna az ő előbbi hütötlen férjétől, Tótt Jánostól, és liberáltatik újabb házasságra, modo fiat in Domino, mivelhogy életét is tisztán és jámborul viselte azüdőtől fogva. Secunda deliberatio eodem die et anno et loco: Hasonlóképpen accedálá az Szent Ecclesiat Mikefalván lakó Kis Ersébeth, aki praesentálván relatoriaját, bőségesen doceálá, hogy vagyon immár tíz esztendeje, azmitől fogva az ő férje, Toot János hütötlenül tőlle elment volna. Azüdőtől penig sem hírét nem hallotta, sem izenetivel, sem költséggel nem táplálta, magát penig azüdőtől fogva tisztességesen viselte. Betlen Péter urunknak őnagyságának kocsissá lévén, mégh mikor házasságra ment ki az országból, akkor ment el, azüdőtől fogva odavagyon. Azért ezt is liberálta az Szent Ecclesia, liberálta újabb házasságra, mivel jurála is azon, hogy így vagyon az dolog. Ergo liberáltatik újabb házasságra. 1641 június, Küküllővár Quindena Küköllövári facta anno 1641. die 26. Junii. 1 4 Levata causa reverendi viri domini Matthaei Czávási, pastoris ecclesiae Bükösinae, ut Actoris, contra Johannem Petki ut in causam attractum. Proponit Actor solenni protestatione praemissa: Ezért kelletett énnekem most is újabban a clarissimus dominus senior authoritassával törvénre citáltatnom az Inctust, mert immár constál az Szent Ecclesia előtt, s egyéb rendek között is, miképpen in anno praeterito rút gyalázatos paráznaságáról való kérkedségével betöltötte volt az egész falut, Gálfalvát, mely az én leányommal lett volna, azmellyet leányommal együtt tagattunk s most is tagadgyuk. Mikor penig énnekem ez dologh értésemre lett volna, akartam captiváltatni, et juris ordine exsequáltatni, mellyet mikor az Inctus eszében vett volna elfutott, igazságához semmit nem bízott. És noha a clarissimus dominus senior kétszer is hítta levelei által, de ugyan nem compareált. Hanem circa dominicam Palmarum anno praesenti, Marosvásárhelre menvén szükséges dolgaimnak végbenvitelére, történet szerént találtam az meghnevezett Inctust az ecclesia földén az scholaban, aholott a marosszéki prosenior Petrus Borzási uram authoritassával captiváltattam volt is, mert a privatioból nem külömben eliberáltatott, hanem coram facie Sedis Ecclesiasticae jurála [229.] erős hittel, hogy ad diem 4. mensis Április ide Küköllővárra in conspectum dignitatum virorum compareál, mellyet akkor praestála is. És noha akkor is proponáltam hozzá, de nem replicála, hanem az clarissimus dominus senior examinálni kezdé, hogy mondaná megh igazán, ha volt-e valóságosson paráznasága az leánnyal, avagy nem? Mely őkegyelme kérdésére minden elébbi fertelmes kérkedségét meghtagadá, eggyen kívül, hogy tudniillik Szent Márthon napjára virradólagh eccer lett volna dolga. Mely tagadásáról akkor is 1 4 KükEhmLvt prot. 1/1. 228-231.
