Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
Tárgymutató
Tárgymutató 295 Kaloda. A felperes paráznasága nem nyilvánvaló, esküdjön meg, különben kalodáztassák (1657 június; 1658 november). Kár, károkozás, kártérítés. Bikfalvi János a perben azzal védekezik, hogy korábban disznaját elhajtották, ő csak saját kárát térítette meg azáltal, hogy Harkó András disznaját eltartotta (1641 október-december); a felperes kártérítést követel Túri János kerelőszentpáli lelkésztől, a tanúk szerint felesége miatt pusztult el egy borjú (1643. október 21.); Teremi András és Radnót között lévő vitás kérdésben, ti. a gerendák leszállításában a parciális a falut látja megkárosítva, ezért kártérítést a falu a bírón vagy az egyházfin követeljen (1666. november 3.); Miskolczi György kóródszentmártoni lelkészt Fejér Kata visszautasította, ezért a legény mindenféle költségét térítse meg (1671. április 1.); Szeredai Péter kerelőszentpáli lelkész szolgája nála őrzött pénzének egy részét letagadta, a lelkész csalárdsága bebizonyosodott, ezért 57 forint értékben hét darab marháját a szolgának adják (1672 március); a leány visszautasítja mátkáját, mivel az anyagi kárt okozott neki (1684 február); Donát János esküdjék meg a szentpáli iskolamester által okozott kárról, a mestert lopás miatt tisztéből felfüggesztik (1688); a bogáti eklézsia és Hadadi Mihály lelkész közötti perben a parciális úgy dönt, hogy a javak megtalálása esetén mind az eklézsia, mind a lelkész kárpótlásban részesüljön (1696 április); Kendi János dányáni tanító fizesse meg az elveszett pisztolyok árát (1714 szeptember); a marosbogáti egyházfi fát adott el az eklézsia erdejéből, ezért három forintra büntetik, a kárt is ő fizesse meg (1716 június). Káromkodás. Harasztosi Annát férje csúnyán káromolta (1638. június 3.); Bojár Péter perli Szabó Annát káromkodásért (1713 november); Barta Mihály csúnyán káromlotta az úrvacsorát: „szarom az Úr vacsorájába az ebattába" (1720 február). Kényszer, kényszerítés. A felperes elválást kér feleségétől, akit paráznasággal vádol, az asszony azzal védekezik, hogy férje kényszerítette erre a vallomásra (1657 május); a felperes eljegyezte a lányt, a lány azonban nem akar hozzámenni, mert nem szereti a legényt, erőszakkal adták őket össze (1666. november 3.); a lány elválni akar mátkájától, mert szerinte erőszakkal vették rá a jegyességre, a legény mást bizonyít (1668 szeptember). Kiközösítés. Haró Balázst 12 forintra büntették és a templomból is kitiltották (1644 március); a parázna, hűtlen és fattyat vetett feleséget férjétől elválasztják és kiközösítik (1644 március); az asszonyt kiközösítik, mivel férjével veszekszik és verekedik (1657 június); Mihály György elszökött feleségétől és más asszonnyal lakik, előbbi felesége nem indított törvényt ellene, ezért a volt feleséget kitiltják a templomból (1663 október); a felperest elhagyta felesége, szétválasztják őket, a hűtlen feleségét kiközösítik (1665. március 11.; 1665. augusztus 18.); Farkas Borbála levélben „szabadságot adott" férjének, a férje is hasonlóan, ezért mindkettőjüket kiközösítik (1666. november 3.); Benedek papné két hét alatt külső tisztek előtt tisztázza dolgát, különben kiközösítik (1667 december); három fajtalankodó és paráználkodó gógáni személyt kiközösítenek (excommunicatio major): „templomból solenniter kitiltassanak, átkoztassanak, sőt a közönséges társalkodásoktól is arceáltassanak úgy, hogy ővéllek senki, aki keresztyénnek mondatik, ne egyék, se
