Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

444 Tárgymutató azoknak megjavításáért (Újős, 1787). A parókia körül a kerítést meg kell igazítani (Újős, 1797). Az eklézsia megegyezett Moresan Tógyerrel, aki vállalta, hogy elvégzi a parókia körülijavításokat cserében azért, hogy a családján belüli temetéskor a harangozásért ne keljen fizetnie (Újős, 1808). Balog Ferenc kurátort hibáztatják amiatt, hogy a lelkészi ház építése félbemaradt (Újős, 1809). A lelkészi lakást továbbépítik (Újős, 1810/10). Építik a parókiát (Újős, 1812/11). Passió. Újős. A passióéneklésért a mesternek fizetnek (Újős, 1773). Patrónus. Alsóbalázsfalva. A helyi nemes figyelmébe ajánlják a lelkész fizetésének rendezését (Alsóbalázsfalva, 1779). Cserényi Ferenc patrónus kéri, hogy a beteg lelkész helyett a parciális nevezzen ki más lelkészt (Alsóbalázsfalva, 1814). Alsóbudak. A helyi nemesek adósok a lelkész fizetésével (Alsóbudak, 1792/3-4). A patrónusok megígérték, hogy új parókiát építenek (Alsóbudak, 1808); a patrónusok nem építettek új parókiát, de megígérik, hogy a jövőben meg fogják építeni (Alsóbudak, 1809), Fogarasi Istvánné dicséri a papot (Alsóbudak, 1813). Aranyosmóric. A patrónus csak a szászoknak és magyaroknak adott erdőt, most jogtalanul a románok is részt követelnek az erdőből (Aranyosmóric, 1785). Arokalja. Gróf Bethlen János fizeti az új templomtorony ajtajának és ablakainak költségeit (Árokalja, 1810/10). Felsőbalázsfalva. A patrónus jelenti, hogy miután a pap meghal (erőtlen vénember), Felsőbalázsfalvát Alsóbalázsfalvához csatolja és a kettőből lesz egy „középszerű papság" (Felsőbalázsfalva, 1810). Felsőszászújfalu. A patrónus új papot akar hozatni (Felsőszászújfalu, 1748). Mikó Károly gróf sérelmezi, hogy a vizitáció nem kereste fel (Felsőszászújfalu, 1812). A patrónus üzente, hogy a papot a vizitáció mozdítsa el hivatalából (Felsőszászújfalu, 1813/3). Galacfalva. A patrónus panaszkodik a lelkészre, mert a patrónus tiltása ellenére italt árul (Galacfalva, 1776/2). A patrónus két zsellért adott az eklézsiának, hogy a „ruinakat" javítsák (Galacfalva, 1782). Kentelke. A patrónus, Bethlen József gróf udvarbírója, Tolvaj János a pap kaszálójából a munkásokat elkergette, a földet a maga számára megkaszáltatta, és a szénát a szolgabíró intésére sem adta vissza (Kentelke, 1784). A lelkész által bérelt földek jövedelmét a parókia javítására fordítják (Kentelke, 1787). Kerlés. Bethlen Lajos gróf önkényesen kiköltöztette a papot és mestert az eklézsia telkéről és új telekre költöztette (Kerlés, 1812). A mester házáért csérben adott parasztház kisebb értékű, ezért a patrónus a ház mellé pénzt és fát is adott (Kerlés, 1813/4). Nagysajó (lutheránus). A vizitáció felszólítja az eklézsiát, hogy a földesúrtól kérjen temetőnek alkalmas területet (Nagysajó/lutheránus, 1784). Báró Kemény Zsigmondné 95 forintot adományozott az eklézsiának, hogy annak jövedelméből a templomot és a lelkészi lakást javítsák (Nagysajó/lutheránus, 1800). Teleki Julianna, Kemény Zsigmond özvegye 500 forintot adományozott, hogy annak kamatából a nagysajói evangélikus lelkész fizetését kiegészítsék (Nagysajó/lutheránus, 1805. március 17.). Báró Kemény Zsigmondné Teleki Julianna a lelkészi és mesteri lakás javítására 90 forintot adományozott (Nagysajó/lutheránus, 1807). Teleki Julianna a templomjavításra 300 forintot adományozott (Nagysajó/lutheránus, 1810/10). Teleki Julianna 80 forintot adományozott (Nagysajó/lutheránus, 1812/9). A templom köré felállítandó kerítéshez a sasfákat a patrónus adományozta (Nagysajó/lutheránus, 1813/4). Nagysajó (református). A patrónus az áradásveszélyes telekről a mestert és a lelkészt a saját telkére, a templom mellé költöztette, a papnak kőből új házat építtetett, a mestert pedig egy cselédházba költöztette (Nagysajó/református, 1812/7). Sófalva. Nádudvari úr minden évben 10 kalangya gabonát adott a papnak (Sófalva, 1792). Protocollum. Sajómagyarós. Az eklézsiának három protokolluma van, amelyben a számadást, az eklézsiai gyűlések jegyzőkönyvét és a keresztelést, esketést és temetést jegyzik fel. Ezekből a lelkész ahelyett, hogy rendesen vezette volna, sok fehér lapot kivágott, mindezekért a lelkészt 3 forintra büntetik (Sajómagyarós, 1812). Szászszentjakab. A