Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

436 Tárgymutató lelkész a dékánnak 3 forintot fizet, mert a falu bírója nélkül tett igazságot a saját anyósa és a marhapásztor között (Óvárhely, 1781). A lelkész a búzáját az eklézsia malmában ingyen akarja őröltetni, a vizitáció emiatt meginti (Óvárhely, 1810/2). Sajómagyarós. Panaszolja a lelkész, hogy őt Nagy Hantzi több alkalommal illetlen szavakkal szidalmazta (Sajómagyarós, 1790/2). A lelkész panaszolja, hogy lelkészi és a mesteri lakás körül renge­tegjavítanivaló van, a híveket megintette, de nem javították meg, ezért saját költségén istál­lót, gabonást és szekérszínt építtet, melynek becsült értéke 50 vonás forint (Sajómagyarós, 1790/4). Amióta beteg a lelkész, az emberek nem járnak templomba, a gyermekek nem jár­nak iskolába, a mesteri ház tetőzete rossz; a vizitáció 15 nap haladékot adott a javításokra (Sajómagyarós, 1793). A beteg lelkészt a mester helyettesítse (Sajómagyarós, 1794). Az idős lelkész meghalt, a dékán három jelöltet állított, de egyiket sem akarják megválasztani, hanem „idegen capitulumból" akarnak mestert hozni a papi szolgálatok ellátására; a kápta­lan nem egyezik bele (Sajómagyarós, 1795). A volt lelkész saját költségén istállót, szekér­színt és gabonást építtet a parókiára, amelyeknek becsült értéke 50 vonás forint; az eklézsia akkor azt ígérte, hogy a lelkész költségét megtérítik, most azonban nem akarják megtéríte­ni, ezért a lelkész családja eladhatja az épületeket (Sajómagyarós, 1795). A parókiához tar­tozó négy zsellérház közül hármat a lelkész építtet, amelyet a következő pap vagy megfizet az árváknak, vagy az árvák eladhatják (Sajómagyarós, 1795). A lelkész, Gubus Márton Hendel Mártonnak adott két zsellérházért és egy darab szőlőért 12 vonás forintot, amelye­ket addig használhat, amíg a Gubus Magyaroson lakik (Sajómagyarós, 1804). Panaszolja a lelkész, hogy egyesek nem akarnak templomba járni, nem úrvacsoráznak, a bért nem fizetik és a parókián lévő javítanivalókat nem akaiják elvégezni (Sajómagyarós, 1807). A lelkész panaszolja, hogy kevesen járnak templomba, a parókia körül rengeteg a javítanivaló, az is­tállónak nincs ajtaja (Sajómagyarós, 1810/4). A lelkészt megintik, mert az egyházi szám­adását gondatlanul kezelte, emiatt az egyházfinak új számadást kellet készíteni. Az eklézsi­ának három protokolluma van, amelyben a számadást, az eklézsiai gyűlések jegyzőkönyvét és a keresztelést, esketést és temetést jegyzik fel. Ezekből a lelkész ahelyett, hogy rendesen vezette volna, sok lapot kivágott, mindezekért a lelkészt 3 forintra büntetik (Sajómagyarós, 1812). Sófalva. Az idős lelkész 36 évi szolgálat után meghalt, helyére a dékán a káptalan előírása szerint 3 jelöltet állított, de a falu és a birtokosok a régi papnak a fiát hívták meg (Sófalva, 1809/1). Szászszentjakab. A lelkész és a falubíró között nagyon heves nézetelté­rés támadt, mert a falubíró és a felesége szidalmazta a lelkészt; a vizitáció a szidalmazásért az előírások szerint bünteti a vétkeseket, és figyelmezeti a feleket, hogy amennyiben bárki is folytatja az ellenkezést, nagyon szigorúan megbüntetik. A felek kibékültek (Szászszentjakab, 1760). Az öreg lelkész maga helyett új lelkészt hozatott, aki Szent György-napig maradhat; az öreg lelkész köteles mindenből harmadot fizetni az új lelkész­nek (Szászszentjakab, 1784). A lelkész panaszolja, hogy kancáját a mezőről elkötötték, a határt benyargalták vele és a ló hátáról a szőr „elkoppadt". Az ügyet át kell adni a szolgabí­rónak (Szászszentjakab, 1810/4). Az oláh deák panaszolja, hogy a múlt nyáron a malaca át­ment a pap veteményeskertjébe, amiért a lelkész nem fogadta el a természetbeni kártérítést, hanem 7 sing szürke posztót vett el tőle. A vizitáció döntése szerint a lelkész adja vissza a posztót, vagy annak árát, a veteményeskertben esett kárt pedig az fizesse meg, aki nem csi­náltatta meg a kerítést (Szászszentjakab, 1813/8). Szentmáté. A lelkészre panaszkodnak a hívek és kérik elmozdítását; a vizitáció, mivel a vádak alapozatlanok, a gyülekezet kérését elutasítja (Szentmáté, 1745). A lelkész a káptalan belegyezése nélkül ment Mátéba, ezért ha valami történik vele, tulajdonítsa magának (Szentmáté, 1745). A lelkészt és a mestert visszaválasztják (papmarasztás) (Szentmáté, 1750). A lelkészt visszaválasztották; a lelkész és a mester között lévő ellentét feloldása a következő parciálisra maradt (Szentmáté, 1769). A lelkész és a gyülekezet között nézeteltérés volt, mert a gyülekezet a mestert akarta pap­nak megválasztani (Szentmáté, 1772). A lelkészt erőtlensége miatt nem akarják újraválasz-

Next

/
Thumbnails
Contents