Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
17-18. századi textíliák a Nagy sajói Káptalan - református egyházközségeiben (Horváth Iringó)
Horváth Iringó 403 Debreczeni László vázlatainak, akkor ő csak egy 1745-ös datálású terítőt talált érdemesnek feljegyezni a gyülekezet ingóságai közül. Az úrvacsorakendö alapja (74x75,5 cm) finom szövésű fehér lenvászon. Ezüstözött vont fémfonallal hímezték, lapos öltést és száröltést alkalmazva. A kendőt lyoni fémszálból kialakított hurkokkal tagolt zsinór szegélyezi. Négy sarkában nagyméretű, balra ívelő csigavonalra épülő motívumot látunk. A motívum ellentétes irányítású spirálos kacsból indul, majd nyújtott ívben kanyarodik balra. A szár vonalát kezdetben keskeny levél és ág tagolja, amely több irányba ágazik, bimbókat, kacsokat és apró leveleket hajtva. A szár további vonalán egyenletesen követik egymást inda-, levél- és bimbópárok. Végén stilizált növényi motívum: a hármas csészelevél fölött kör jelöli a magházat, amelynek belsejét pöttyök díszítik, tetején három hosszúkás levélből komponált bóbita. Kilenc pötty veszi körül, amelyekhez csepp alakú elem járul, ezek együttesen a virág szirmait jelölik, amelyek a magház körül ívben helyezkednek el. A motívum előzményeit egyaránt kereshetjük a gránátalma, tubaliliom vagy akantuszvirág stilizációk között, arányát tekintve talán a zárt gránátalma ábrázolásokhoz áll a legközelebb. A lenvászon anyag deformálódott, foltok, hiányok találhatók rajta. A hiányokat foltozással próbálták csökkenteni. A fémfonal esetében is hiányok vannak, valamint elfeketedett. Leltárszám nincs a kendőn, azonosítása csak a leltárkönyv 17 3 néhány szavas leírása alapján történt meg, miszerint a 91-es leltárszámot viseli. A leltárkönyvbe továbbá azt is bejegyezték, hogy „használaton kívül" van. Debreczeni László 1929-ben 17 4 és 1935-ben 17 3 jár a szentmátéi gyülekezetnél, de ezt a kendőt egyik alkalommal sem említi. A másik két kendő - Új ősön találhatók - megoldásaiban nagyon közel áll egymáshoz. Hasonló méret, anyaghasználat, motívumrendszer jellemzi őket. Kivitelezésük minősége és a motívumok rajza viszont már különbözik. Egyiküket felirattal is ellátták. Egyetlen darab (90,5x92,5 cm) finom szövésű fehér pamutvászon képezi az úrvacsorakendö (Katalógus 9) alapját, amelyet vont és lyoni fémszál felhasználásával díszítettek. A kendő széleit keretező csipke anyaga arany színű lyoni fémszál, akárcsak a kendőn olvasható hímzett feliraté, míg a felületét díszítő növényi motívumokat aranyozott és ezüstözött vont fémszállal hímezték, ferde lapos öltést alkalmazva. A hímzett minta nagyobb csigavonalas elemeit a kendő sarkaiba helyezték, míg az oldalak középtengelyébe egy-egy kisebb csigavonalas motívum került. A felirat két egymást követő szélen olvasható, amelynek szavait a motívumok közé ékelték. A sarkokat kitöltő jobbra ívelő csigavonalas növényi motívum egy miribótából indul. A tő mellett párhuzamosan halad egy szár is, vonalukat fogazott szélű levelek keretezik. Fennebb kétféle bimbók ágaznak mind a tőről, mind a szárról, amely itt véget is ért. A tő vonalát bimbók, levelek, indák és kisebb szárak tovább tagolják. Végén hangsúlyos nyílt dús szirmú virágot látunk. Az egész motívumra jellemző az arany és ezüst következetes használata a különböző elemek eltérő, ritmikus színezésében. Oldalközép motívuma ugyancsak jobbra ívelő csigavonalra épül. A kacsból induló tő vonalán levelek és indák nőnek, végén leginkább akantuszvirágra emlékeztető elemet látunk. Hímzése és színhasználata megegyezik a sarkokat díszítő motívumokéval. 17 3 Vagyonleltár. Összeállítva: 1983. I. 1-től: 91. Asztalterítő fehér ezüstszállal hímezve. Használaton kívül. 17 4 Debreczeni 1929, 025; 1929, 029. 17 5 Uo. 1935, 123; 1935, 124.
