Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Ötvösmunkák és ónedények a Nagysajói Káptalan - református egyházközségeiben (Kovács Mária)

356 Kovács Mária rem alatt olvasható a majuszkulás körirat: „VITÉZ MARIA ISTEN DITSÖSEGERE TSINALTATTA ANNO 1718".

6

4 A kuppa belső része aranyozott, a külső felület aranyozásajelentősen károsodott. A kehely talpának peremére beütött mesterjegy (15. ábra) jobb felső sarka elmosódott, így csak részben értelmezhető, valószínűleg MW (?), amely a kolozsvári iíj. Mathias Werner jegye. Werner Mátyás 1690-ben lépett be a kolozsvári ötvöscéhbe, majd a 18. század elején többször szerepel kezesként. 5 Megállapításunkat Kőszeghy adatai is alátámasztják, mivel a kehely mesterjegyét Werner Mátyás nevére oldotta fel.

6

6 Néhány évvel később Vitéz Mária újabb adománnyal gazdagította egyházát, 1721-ben készíttette az egyszerű kivitelezésű kenyérosztó tányért (Katalógus 16). A tányér széles pereme ívesen kapcsolódik a mélyülő öbölrészhez. Majuszkulás felirata a tányér peremén olvasható: „Vitéz Maria csinaltatta AZ ÖSI ECLESIA szamara ANNO DNI 1721". A tányér mestere ismeretlen. A 18. század második felében került egyházi tulajdonba az újősi gyülekezet második tányérja (Katalógus 15). Az egyszerű tányér széles pereme ívesen hajlik a lapos öbölrészhez. A tányér már a század elején elkészült, ezt igazolja széles peremére vésett, levélkoszorúba foglalt T. J. monogramja és 1706-os évszáma. A feloldatlan monogrammal azonos kéz munkája a bibliai szövegrész: „AZ KI ESZI AZ ÉN TESTEMET ÖRRÖKE ÉLLETE VAGYON ANNAK". Az adományozásra, ahogy az későbbi feliratából kiderül, csak a század második felében került sor: „FÓ HADNAGY MARA LÁSZLÓ AZ ÚR ASZTALÁHAZ E TÁNGYÉRT VETTE A[nn]0 1786".

6

7 Az adományozás körülményeit nem ismerjük. A tányér mestere ismeretlen. Az újősi gyülekezet kegyszereit a 19. század végén-20. század első felében többször számba vették, a fent bemutatott kehelyről és két tányérról valamennyi leltárban olvashatunk.

6

8 A 18. század végén-19. század elején készült a szentmátéi kehely (Katalógus 5). A kehely kerek, domború talpának pereme kihajlik, negyedkörív keresztmetszetű tagozata sima. A csonkakúp alakú láb felső részén ráillesztett, háromkaréjos fríz húzódik. A balluszteres nódusz a szárral egybeöntött. A harang alakú, sima kuppa alján lemezből formált, karéjos díszítés látható. A kehely talpperemének alsó részére később az 1833-as évszámot véstek, ami valószínű az adományozás évére vonatkozik. Adományozási körülményei és adományozója ismeretlen. A talp peremére beütött mesterjegye elmosódott, CT (?) monogramja feloldatlan, fémfinomsági jegye a századfordulóra datálja. A kelyhet az 1859-es vizitáció számba vette

6

9, majd újabb leírását az 1890-es Névkönyvben találjuk.

7

0 Debreczeni László 1928-as tanulmányútján nem jegyezte fel. 6

4 A Vitéz család 1694-ben, 1699-ben, majd a 18. század első felében végig birtokosként jelenik meg Szászújősben. Tagányi Károly-Dr. Réthy László-Pokoly József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája. VI. kötet, Dézs 1903. 374-375. [A továbbiakban: Szolnok-Doboka vm., VI.] Vitéz Mária Vitéz Ferenc és Nádudvary Klára leánya, Vitéz Anna, Mara Gergelyné testvére. Nagy Iván, XII. kötet, 224. 6

5 Flóra Ágnes: Kolozsvári ötvösregesztrum (1549-1790). In: Lymbus. Magyarságtudományi forrásközlemények. Budapest 2003. 58-60. 6

6 Kőszeghy-Újős. 6

7 Iíj. Mara László alezredes a felsőszálláspataki Mara család Doboka vármegyébe szakadt ágának tagja. Apja id. Mara László, Doboka vármegye főbírója, anyja vargyasi Dániel Kata. Nagy Iván, VII. kötet, 287. 6

8 Nagysl-Jkv. 1/2. 152.: Egy aranyozott ezüst pohár. Két ezüst tányér.-, Névkönyv 1890, 34.; Szolnok-Doboka vm. VI. 378.; Debreczeni 1929, 032. 6

9 Nagysl-Jkv. 1/2. 134.: egy nagy ezüstkehely aranyozva. 7

0 Névkönyv 1890, 32.