Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
Ötvösmunkák és ónedények a Nagysajói Káptalan - református egyházközségeiben (Kovács Mária)
Ötvösmunkák és ónedények 351 kannát és egy ón keresztelökannát vett számba, amelyek mára mind megsemmisültek. 2 7 Az 1848-as forradalom több nagysajói gyülekezet úrasztali felszerelését károsította, ekkor pusztult el az egyházmegyei levéltár is. A forradalom utáni vizitációk alkalmával az ingóságok részletesebb leltárát készítették el. Galacfalván 1851-ben egy ónkannát, egy aranyozott ezüstkelyhet és -tányért, egy óntányért jegyeztek fel. 2 8 A galacfalvi eklézsia úrasztali edényeitjelen pillanatban nem ismerjük, feltételezzük csupán, hogy az 1874-ben anyaegyházzá vált Tacs tulajdonába kerültek. Kenteikén 1853-ban egy boros kannát, egy ón keresztelőkannát és egy óntányért vettek számba, megjegyezve, hogy a többi klenódium a forradalmi időben elveszett. 2 9 Az 1855-ös jegyzőkönyv arra enged következtetni, hogy a kentelki gyülekezetnek nemesfémből készült kelyhe vagy pohara és kenyérosztó tányérja pusztult el a forradalom idején, mivel az említett edények meglétét figyelmen kívül hagyja és úgy említi, hogy „nem lévén a gyülekezetnek úrasztali készlete", Bethlen Sándorné Toldalaghi Zsófia egy ezüstkelyhet és két ezüsttányért adományozott a gyülekezet számára. 3 0 A vizitáció bejegyzése megerősíti korábbi feltevésünket, miszerint az egyház tulajdonába világi használatban lévő edények sora került be, mivel a kehellyel kapcsolatban megjegyzi, hogy „őseiktől öröklött" példányról van szó. A kentelki gyülekezet kegyszereit már 1862-ben Árokalján, Gróf Bethlen Sándor gondnoknál találjuk. 1 1883-ban szintén Árokalján, Gróf Bethlen Béla felügyelete alatt találta a vizitáció, 3 2 azóta nyomuk veszett. Az alsóbalázsfalvi gyülekezet úrasztali készletét az 1862-es jegyzőkönyvből ismerjük, amely egy ezüstpohárból, két ezüsttányérból, egy boros ónkannából és egy ón keresztelőkannából állt. Mindezekre Cserényi Dániel viselt gondot. 3 3 A gyülekezet megszűntével a 20. század első felében kegyszerei a Sajószentandrási Egyházközség tulajdonába kerültek. Hasonlóan alakult a kisbudaki, azaz alsóbudaki egyház klenódiumainak sorsa is. Az alsóbudaki eklézsia úrasztali edényei közül az aranyozott ezüstkehely és -tányér ma a Besztercei Egyházközség tulajdonát képezi. Darkó Ákos 1936-os jegyzeteiben 3 kisbudakinak írja le a besztercei gyülekezet tulajdonában lévő talpas poharat, azonban erre vonatkozó pontos adattal nem rendelkezünk, mivel a kisbudaki vizitációs jegyzőkönyv összeírásaiban nem szerepel. 1859-ben aranyozott ezüstkelyhet és -tányért, egy óntányért, ónkannát és ón keresztelőkannát vettek számba. 3 5 1 86 5-ben az úrasztali készlet tűzvész áldozata lett, csupán a kehely és a tányér maradt meg. 3 6 Azt sem tudjuk pontosan, hogy Darkó Ákos még Alsóbudakon jegyezte-e fel őket, feltételezzük csupán, hogy már akkor Besztercén lehettek és a helyi lelkész információira hagyatkozva jegyezte fel kisbudakinak a talpas poharat. A pohár származási helyét nem ismerjük. A Nagysajói Egyházközség gyűjteménye a 19. század végén-20. század folyamán egy aranyozott ezüstpohárral és egy ónkannával apadt, ugyanakkor az utolsó leltár adataihoz viszonyítva egy ón keresztelőkannával gyarapodott. Az 1859-es vizitációs jegyzőkönyvben két aranyozott ezüstpoharat és két ónkannát vettek számba, leírva a tárgyak feliratát is. 3 7 A 2 7 Névkönyv az Erdélyi Ev. Ref. Egyházkerület számára. Szerk. Incze Lajos. Kolozsvár 1890. [A továbbiakban: Névkönyv 1890] 28. 2 8 Nagysl-Jkv. 1/2. 23. 2 9 Uo. 1/2. 50. 3 0 Uo. 1/2. 81. 3 1 Uo. 1/2. 183. 3 2 Uo. 1/4. 292. 3 3 Uo. 1/2. 186. 3 4 Darkó Ákos jegyzetek az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban. Darkó-Debreczeni Gyűjtemény, G l-es fond. 64. [A továbbiakban: Darkó] í s Nagysl-Jkv. 1/2. 138-139. 3 6 Uo. 1/3. 2. 3 7 Uo. 1/2. 136.
