Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató
Tárgymutató 257 Török. A feleségre rábizonyosodott paráznasága, mert a tanúvallomásokból nyilvánvaló törökkel való mátkasága, ezekért elválasztják, kiközösítik, örökké ligába tartják és magisztrátus kezére adják (1716 március, 153.). Tripartitum. „a Verbőczi Decretum part. 2. tit. 31. világoson tanét a Decretum, többször nem adatik exmissio" (1696 február, 66.); paráznaságon talált feleség büntetését kéri a férj: „Azért azt kívánom, a Verbőczi Decretumában, part. 1. tit. 105., hogy feje elüttessék" (1696 november, 75.); feleségét nem szokványos közösülésre kényszerítő személy ellen hozza fel az alperes (1697 november, 78.); hivatkozás (1698 október, 88.); hivatkozás (1701 május, 98.); nemesi jogok védelmére idézik (1713 június, 124., 125.). Úrvacsora. Belényesi Dávid lelkészről kiderült, hogy részeges, a pünkösdi istentiszteletet részegen végezte, úrvacsorát nem osztott, az esperes kéri, hogy a generális zsinatig függesszék fel hivatalából (1700 június, 97.); a lelkész úrvacsorát adott az egyik parázna asszonynak, a lelkészt megróják (1715 március, 144.); a patrónus panaszleveléből világos, hogy Belényesi Dávid a prédikációt elmulasztja, úrvacsorát nem oszt (1715 május, 145.); az esperes azzal vádolja a hátszegi lelkészt, hogy részeges, karácsonyi úrvacsoraosztás alatt többször hányt a templomban, a lelkész tagadja, sőt valamennyi tanú vallomásából is kitetszik, hogy a vádak nem igazak (1716 március, 115-117.); sok gyülekezeti tag nem látogatja az istentiszteletet, nem él az úrvacsorával, a parciális mindent megpróbált, hiába, a generális zsinatra utalja, amely dönt: békéljenek meg a lelkésszel, menjenek istentiszteletre, különben eltiltja őket az egész traktusban az úrvacsorától (1717 március, 157.). Vagyon. A vajdahunyadi egyházközség örökségét ne adják el a „summus patrónus nélkül" „ha eladgya, úgy adgya, hogy hasonló vagy jobb örökséget vehessenek vélle. Ha penig el nem adgyák, fordítsák valami közönséges ecclesia javára velünk edgyet értvén" (1695 február, 57.); a parciális jelenti a Hunyad megyei főispánnak és asszeszoroknak, hogy az egyházközségek vagyonát összeírták (Miscellanea, 171.). Vallás. A parázna feleség mocskolta a református vallást, elválasztják férjétől, és lakoljon „a magistratus előtt mind kurvaságáért, mind szent vallásunk mocskolásáért" (1698 március, 83.); nyilvánvaló, hogy a vajdahunyadi Sztanfira ördöggel cimborál, a református vallást szidja (1701 november, 102.); nem hajlandó visszamenni a feleség a férjéhez, mert az veri, inkább áttér a románok vallására (1713 november, 131.); az esperes azzal vádolja a hátszegi lelkészt, hogy románul nem prédikál, ezért sokan visszaálltak az ortodox vallásra, a lelkész tagadja, sőt valamennyi tanú vallomásából is kitetszik, hogy a vádak nem igazak, tehát a parciális nem indít eljárást ellene (1716 március, 148-150.); a feleség megérdemelné, hogy egyházfegyelmi eljárást indítsanak ellene, amiért férjét hamisan vádolta és jó hírét rontotta, de mert görög valláson van „eziránt való censuraja nem forumunkat illeti" (1718 október, 165.). Válóok. Nincs elegendő ok az elválasztásra, ezért a következő parciálisig „terminus engedtetik mind a két félnek az békességre", utána még döntenek (1688 szeptember, 20.); az asszony hitehagyottságát nem sikerült megalapozottan bizo-