Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató

248 Tárgymutató met húrnak pronunciál", mondja feleség (1699 október, 92.); panaszol a feleség, hogy férje „kurvának szidta" (1702 február, 103.); „hált a németekkel, kurválkodott, annyira, hogy a németek mia házam felé sem mehettem, vertek, rongáltak" panaszolja a férj (1702 június, 107.); Nándra Anna bűne: „sok idegen személyekkel paráznasága, sőt vér szerint való attyafiaival is közesülése, és atyafias férfiaknak velle való kurválkodások", elválasztják, kiközösítik és tisztek kezére adják (1710 május, 113.). Labanc. Az asszony azzal vádolja férjét, hogy elment a labancokkal, ott hét esztendő alatt megromlott, családjára nem viselt gondot (1692 június, 4L); a parciális megállapítja, hogy a férj kiskorú volt, amikor megházasodott, részeg is „nem pappal, hanem labonccal eskettetvén meg magát", tehát házassága nem érvényes, (1692 július, 43.). Lator. A feleség latornak nevezte férjét, aki törvényre adta (1692 június, 41.); a parázna férjet, „mint hitetlent és nyilvánvaló latrot excommunicállyuk", mert más asszonnyal él (1713 szeptember, 129.). Lelkész. Eötvös Ferencet azzal vádolják, hogy a lelkész és a tanító fizetését felvette (1686 november, 15.); Körtvélyesi György esperes Bikfalvi Tamás lelkész ellen, amiért utóbbi törvénytelenül esketetett (1689 március, 21.; 1689 június, 26.); a nagyenyedi egyház lelkésze eljegyezte Boldogfalvi Évát, aki közben mással is eljegyezte magát (1689 június, 23-24.); a lozsádi lelkész és a dévai mester peres ügyét felfüggesztik, ugyanis a felek kibékültek (1690 január, 29.); amíg az eklézsia Tarcsay Mihály elhunyt lelkész fizetését nem adja ki, addig más lelkészre ne számítson (1690 március, 31.); újra rászól a parciális az eklézsiára, hogy a Tarcsay özvegyének adja ki a fizetési hátralékot, különben nyolc napon túl nem engedik szolgálni a helyi lelkészt (1690 május, 35.); az esperes megalapozottan paráznasággal vádolja a vajdahunyadi lelkész feleségét, akit elválasztanak férjétől (1691 november, 38.); a parciális megállapítja, hogy a férj kiskorú volt, amikor megházasodott, részeg is „nem pappal, hanem labonccal eskettetvén meg magát", tehát házassága nem érvényes, (1692 július, 43.); az esperes vádolja lelkészét, hogy tisztátalan életű személyt adott össze törvénytelenül (1694 március, 48-49.); a parciális elé olyan házassági kérdés is került, amelyben római katolikus szerzetes idézett perbe református lekészt (1694 július, 53-55.); az esperes és a lozsádi lelkész közötti ügy (1695 február, 57-58.); három lelkész írt tanúlevelet, hogy a feleség elszökött, a férjet elválasztják (1695 november, 64.); a lozsádi lelkész és mester közötti vita, kölcsönös vádaskodásokkal, oka: a mester a lelkész tudta nélkül harangoztatott, a zsoltárt nem énekelte végig, deák prédikált, nem ő, kurvás, az istentiszteleten nevetgél, a helyi esküdteket felkereste és választás elé állította: ő, vagy a lelkész (1696 február, 64-65.); Albisi lelkész és Szentmártoni mester közötti vita azzal zárult, hogy a mestert menesztették, Albisinak istentisztelet után nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie a gyülekezettől (1696 március, 70.); Jenei Sámuel vajdahunyadi lelkész pere Békési Imrével, amiért ez utóbbi kocsmában rábeszélt némely reformátusokat, hogy járjanak az ortodox templomba (1696 június, 7072.); esperes hivatalból indított eljárása a zarándi lelkész ellen, ennek részegsége miatt (1700 március, 95.); Köpeczi István lelkészt fogják perbe, amiért ugaroltatást