Kolumbán Vilmos József: A Sepsi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei Aldoboly - Zalán (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 3.) Kolozsvár 2005.
Az egerpataki zsinat határozata, 1709 - A küküllővári zsinat határozata, 1711
17 Általános rendelkezések 6. A papok s mesterek hosszú, vállakon heverő üstököket katona módjára ne visellyenek sub poena ecclesiastica. 7. A megyebírák, ha jól nem viselik magokat adjuntusokkal edgyütt, hanem a praedicatorokkal veszekednek, turbáltatásokat munkálkodgyák, fizetéseket be nem szolgáltatyák, amoveáltassanak ab offitio, sub poena majoris contumeliae. [12] 8. A papok s mesterek marasztása felől, ennek utánna inquisitio ne legyen, hanem ahol nem akarják marasztani ad reddendam rationem menjenek a partialisba, és ot láttassák meg, ha méltó okon akarják-e elbocsáttani. 9. Igen rossz dologra való apertúra volt a papok és mesterek marasztásáért való vendégségcsinálás, azért a modo deinceps tolláltatik, úgy hogy valaki az atyafiak közül azt continuálná gravis censuraja legyen. 10. A praedicatoroknak, mestereknek ahol marasztalások nem lészen, ennekutánna Gergely pápa napján változzanak s költözzenek. 11. A templomban, akinek széki hol s mellyik classisban vagyon, abba a classisba, aki elébb bémegyen, a falig, vagy belső végéig üllyön, úgy a többi is rendre egymás után, hogy az Isteni szolgálatban egymást meg ne háborítsák. Az harangozás és éneklés közben penig minden ember betakarodjék sub poena dr. 200. Nota bene. Ezen constitutionak 3-dik és tizedik punctumi ellen cum protestatione contradicált a partialis ob certas rationes. Azután a Communitas sem assumálta, s nem is observálta. Az egerpataki zsinat határozata, 1709 Anno 1709. 9. Januarii in Sancta Synodo communitatis Egerpataki celebrata communi decreto conclusum est: quod sic ubi pastor ecclesiae ante tempus terminationis solitae e vi vis [13] excesserit, rectores scholarum in ministrando pastoribus subveniant praecipue orationem haberi solitam consuetis honoris perorando. Secus facientes in scholis et sub privilegio non patiuntur. A küküllővári zsinat határozata, 1711 Anno 1711. 15. Junii in Sancta Synodo Generali Kiiküllővárini conclusum: Jóllehet ennekelőtte is végeztetett volt a Szent Generálistól, hogy senki az atyafiak közül esperestye híre nélkül ügyes-bajos dolgaiba ne reccurállyon tiszteletes püspök urunkhoz és máshoz, mindazonáltal azt sokan posthabeálván, mind tiszteletes püspök urunknak, mind a Szent Generálisnak nagy szomorúságával s nem kevés derogamennjivel immediate a nagyságos urakat, s Supremum Consistoriumot keresik és búsíttyák dolgoknak orvoslására. Amellyből úgy látjuk, hogy csak eddig is sok inconvenientiák következtenek, és a szent ministeriumnak s generálisnak privilegiuminak megsértődési. Végeztetett azért, hogy a modo deinceps senki esperestye híre nélkül, semminemű causajaban sohuvá immediate ne fojamodjék, hanem tiszteletes püspök urunkhoz, és a Szent Generálishoz, ha tudniillik a partialisban dolga el nem igazodhatik. Valakik penig contrariumot patrálnak, irremissibiliter esztendeig deponáltainak. Mivel úgy értjük, hogy magok is, a nagyságos urak megunták az ollyan impertinens interpellatorokat. [14]
