Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Falvak szerint

660 Tárgymutató hozott-é, s ha tisztességesen fizeti a papját, vagy csak az oltárt és az oltárról élő által az Istent akarja kísérteni és megcsalni" (Rákösd, 1805/2-szor/2-o.); a díjlevélbe foglalt éves gabonatartozás beszolgáltatására vonatkozó pontos leírás (addig senki se vigye haza a mezőről gabonáját, ameddig abból a consistorium ott a helyszínen nem teszi külön a lelkésznek járó mennyiséget, a mennyiség megszabása stb.) (Rákösd, 1805/7-szer.); a mesteri díjlevél részletei (Rákösd, 1805/8-szor.). Diploma Leopoldinum. „1791 -béli Diaetanak articulussai között a Sacrum Diploma Leopoldinum újra roboráltatott, és mint az haza és uralkodó felség között való szoross egyezőlevél, örök ahhoz való tartás végett megerősíttetett" (Rákösd, 1805/21-szer/3.). Egyházfí. Az adományba adott bor az egyházfí nyilvántartásába ment (Rákösd, 1687/Proventus.); a templom és a parókia körül sok a fogyatkozás, a vizitáció a 100. kánonra hivatkozva serénykedésre inti az egyházfít, aki vonakodik a gyülekezetből kötelességét teljesíteni „primum tizenkét forintra, annakutánna huszonnégyre büntettesse az brachium continentiaja szerint" (Rákösd, 1691/Diffícultates/l.); halálozás miatt az egyházfí felesége adott számot a vizitáció előtt (Rákösd, 1694.); az interes „minden forint után oct. 4, melyeket egyházfí uram tartozik felszedni" (Rákösd, 1718.); panaszolja a mester, hogy bor és búza restanciái vannak mind Rákosdon, mind a hosdáti filiában, „azért a Szent Visitatio az egyházfíakat authorállya, hogy melléjük vévén eskütt uraimék közül kettőt vagy hármat, hogy azokat, akiktűi lehetne, nem akar fizetni, megzálagolhassák" (Rákösd, 1719.); egyházfícsere után átadják az egyház ládáját az új egyházfínak, amelynek tartalmát részletesen közlik: az egyház és falu levelei, klenódiumok, textíliák (Rákösd, 1745. június.); „a nunc in posterum a perselypénz legyen az egyházfiú uramnál, melyből a parochialis ház körül való apró szükségekre erogáljon" (Rákösd, 1748.); az egyházfíváltás terén személyi kifogásokat emel a vizitáció az új jelölt ellen (a régi egyházfí „curiosus, virilis, literátus ember lévén, mégis nem exigálhatja az interest egésszen, mennyivel inkább ha valami gyengébb illiteratus ember surrogáltatnék hellyébe, minémü notabilis kára emergálhatna abból" az eklézsiának) (Rákösd, 1753. március.); az egyházfí levele a Parciális Zsinathoz, hogy a lelkészi lakás építésére kiadott pénzt fogadja el hivatalos kiadásnak és rajta ne kerestesse (Rákösd, 1754.); egyházfí fizetése házanként egy garas (Rákösd, 1760/2.); „impingálván Budi Sándor tiszteletes esperest uram ellen és az ekklézsiai ordinatiok ellen in eo, hogy midőn az egyházfiú a Szent Szék pecsétjével visitatiora compellálta volna, azt mondotta, hogy ha tíz pecsétet visznek is, affélét, nem mégyen" (Rákösd, 1760/7.); az eklézsiának két ládája is van, egy kisebb és egy nagyobb, amelyekben klenódiumokat és textíliákat tartanak (pontos leírás és lajstrom), az egyházfí „kezéhez" adták (Rákösd, 1761.); „panaszul adatik fel, hogy az ekklézsiai directionak nincs elémenetele a nép engedetlensége és függetlensége miatt. Recommendáltatik a militaris tiszt uraknak, hogy légyenek segítséggel és adjanak erőt az egyházfíaknak és consistoriumnak, melyre magát a strázsamester úr önként offerálá, csak tégyen requisitiot az egyházfí toties quoties" (Rákösd, 1771/4-0.); két egyházfí van a gyülekezetben, kéri a gyülekezet, hogy mindkettő megmaradhasson „akár azon nevezet alatt, akár pedig egyik egyházfí, s a másik harangozó nevezet alatt" (Rákösd, 1775/6-0.); az eklézsia kéri a vizitációt, hogy „mint más ekklézsiákban is megvagyon, úgy itt is az egyházfí mellett légyen egy curator, aki az egyházfínak erőt adjon" (Rákösd, 1776/4-to.); a helybéli nyakas emberekkel való harca miatt elfáradt és kéri felmentését, a vizitáció ezt nem engedélyezi, melléje segítséget rendel (Rákösd, 1778. december/3-tio.); a vizitáció és a gyülekezet gondnokot és egyházfít választott (Rákösd, 1805/3-szor/2-o.); mivel a két egyházfí katona, még a vizitáció előtt sem mernek hozzányúlni az eklézsia ládájához, mert azt nekik parancsban tiltotta meg a kapitány, lásd a parancsnokság több pontból álló rendelkezését arról, hogy milyen szintig és feltételekkel szabad beleszólnia egy katonának a közügyekbe (Rákösd, 1805/9-szer.); „consistorialis notariusságot és azután curatorságot is foly-