Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

618 Tárgymutató selypénzből egészítsék ki (Nagypestény, 1773/3-o/a.; 1777/5-to.); a háromszobás lelkészi lakás két szobáját beköltözésre elkészítették, a vizitáció buzdítja a helyieket, hogy mihamarabb fejezzék be az építkezést (Nagypestény, 1776/1-mo.; 1777/1-mo.); a lelkészi lakás még mindig nem készült el, sőt a vizitáció megállapítja, hogy a beköltözhető két szoba kívülről még vakolatlan, a parókia kerítése leromlott, amiért „a tiszteletes loci minister sok károkat szenved", utasítja a helyieket, hogy mihamarabb fejezzék be az építkezést és tegyék rendbe a kerítést (Nagypestény, 1778/l-mo/l-o-2-o.); a munkálatokat még mindig nem fejezték be, ezért azzal fenyegeti meg őket a vizitáció, hogy „a tiszteletes loci minister secundum canonem ecclesiasticum ab officio suspendáltatik és a tergiversans törvényesen megbüntettetik" (Nagypestény, 1779/2-do.); „a parochialis ház kertyébe vagyon egy kőből épült templom, kőtornyocskája, benne két harang és egy kis csengettyű" (Nagypestény, 1796/7-szer.); „a parochialis ház fából van építve. Csűrje, pajtája jó vagyon, de körülötte a kert rongyos, igazítást vár" (Nagypestény, 1796/7-szer.); a megromlott lakást alaposan ki kell javítani, amíg újat nem építhetnek (Nagypestény, 1802/XVL); a javítás részben megtörtént, mert az 1804. évi vizitáció alkalmával arról számolnak be, hogy a szarvazásra és lécezésre pénzt adtak ki (Nagypestény, 1804/V. 1.). Nagyrápolt. A parókia körüli kerítés leromlott (Nagyrápolt, 1700.); „Aranyon alig akadott még egy vallásunkon való ember, ki is a parochialis házban lakik, háborgattatik a falutúl. Azért hogy onnan egésszen ki ne foggyon vallásunk, tiszt uraimékat kell requirálni" (Nagyrápolt, 1705); a lakást lemeszelték (Nagyrápolt, 1765/6.); a vizitáció panaszolja, hogy az épületek, a kerítések mind a parókia, mind az iskola körül romos állapotban vannak, utasítja a helyieket, hogy javatísák ki (Nagyrápolt, 1778/1-mo.); panaszol a mester, hogy háza romokban hever és a helyiek nem javítják azt ki, nem adják gyermekeiket iskolába, a vizitáció azt tapasztalja, hogy a parókia is romokban hever, utasítja a helyieket, hogy a javítást kezdjék el, küldjék iskolába a gyermekeket, hogy legalább „magyar nyelvet, olvasást, éneklést és a hitnek fővebb ágazatait tanulhatnák meg" (Nagyrápolt, 1779/3-tio.); panaszol az eklézsia és a vizitáció is a lelkészre, amiért a parókia körüli területeket elhanyagolja (Nagyrápolt, 1782/2-do.); panasz a lelkész ellen, amiért részegeskedik, a parókia épületét elhanyagolja, az egyház földjeit elzálogosítja, a panaszokat megalapozottaknak tartja a vizitáció, inti a lelkészt, hogy hagyja abba az italozást és viseljen gondot a parókiáról, különben a Generális Vizitáció elé került az ügye, az elzálogosított egyházi birtokot mihamarabb vegye vissza, mert azok nem az övék („a conventio szerint bír csak esztendőnként való haszna magáé, de a possessorium az ekklézsiáé") (Nagyrápolt, 1790/1-mo.); az egyházközség ládáját meg kell javítani, azt mindig a lelkészi lakásban kell tartani, kulcsa az egyházfinál legyen, de a ki- és befizetés szigorúan a lelkész jelenlétében történjen (Nagyrápolt, 1796/10-szer.); kerítése sem a parókiának, sem az iskolának nincs, a tagok restsége miatt (Nagyrápolt, 1796/13-szor.); az egyik gyülekezeti tag a lelkész lakására tör istentisztelet előtt és kővel agyon akarja ütni a lelkészt, az egyházfí lefogta és megkötözte (Nagyrápolt, 1804/III. 2.). Oláhbrettye. A felsőszálláspataki Mara család pénzt adományozott a romos parókia újjáépítésére (Oláhbrettye, 1779/3-tio.); a parókia körüli kerítések javítására tett sürgetés (Oláhbrettye, 1783/5-to.); a parókia javítására befolyt adományok (Oláhbrettye, 1796/6-szor.); egyes gyülekezeti tagok nem veszik jó néven, hogy olykor a „possessor házánál esnék az isteni tisztelet"; erre nézve „végeztetik, hogy ennek utánna isteni tiszteletre gyűljenek egybe a hallgatók a parochialis házhoz, és ott mennyen véghez az isteni tisztelet, minthogy ott avégre különösön építtetett ház vagyon" (Oláhbrettye, 1802/11.); „Vásárhellyi János őkegyelme [...] nagyot vétett egykor azzal is, hogy éjféltájban a harangra jővén a parochialis háznál, azt félreverte, mellyel az egész helységet fellármázta" (Oláhbrettye, 1804/III.). Őraljaboldogfalva. Földek mind megvannak, a „parochiális fundus" is az 1754. évi összeírás szerint, a parókiának nincs kapuja, kerítése, károkat szenved miatta a lelkész, vizitáció inti a gondnokot, hogy intézkedjék (Őraljaboldogfalva, 1772/1-mo.); a lelkészi lakást nem a korábbi helyen fogják felépíte-