Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
614 Tárgymutató drágaságaival egyetembe az enyedi bibliothecaban volna, és még nem érkezett annak kikeresésére" (Oláhbrettye, 1799/6.). Kurva. Oláhbrettye. „Vásárhellyi János őkegyelme különösön megjegyeztetett arról, hogy édesannyát nem becsülli, sőt illetlen szókkal illetni, kurvának, boszorkánynak kiáltani ollykor nem irtózik." A karhatalom kezére adták (Oláhbrettye, 1804/III.). Láda. Nagypestény. A vizitáció elrendeli, hogy az úrasztali kellékeknek ládát készítsenek (Nagypestény, 1772/16-0.); a helyi lelkész ládát vásárolt és adományozott az eklézsiának, hogy abban tartsák az úrasztali kellékeket és tartozékokat (Nagypestény, 1774/12-0.); az egyház ládája a főgondnoknál volt (Nagypestény, 1806/1.). Nagyrápolt. Az egyházközség ládáját meg kell javítani, azt mindig a lelkészi lakásban kell tartani, kulcsa az egyházfinál legyen, de a ki- és befizetés szigorúan a lelkész jelenlétében történjen (Nagyrápolt, 1796/10-szer.); az újonnan szolgálatba álló gondnok csak azon feltétellel vállalja el a szolgálatot, ha az egyház ládája a lelkésznél van, „abba tétessék bé az ekklézsia minden pénze, az ekklézsia capitalissairól való contractusok, minden litterale instrumentumok, s légyen két kolcs, egyik álljon a papnál, más pedig a domesticus curatornál" (Nagyrápolt, 1800/VII.). Oláhbrettye. Az eklézsia ládájának leltára (Oláhbrettye, 1783/3-tio.); Kendeffi Miklósnál van egy ezüstpohár „melyről maga keze írása a méltóságos úrnak ugyan extál ezen ekklézsia ládájában, amely emanált ante tumultum valachorum", kérik, hogy vagy adja át az eklézsiának, vagy ígérje meg, hogy csak egyházi célra használja (Oláhbrettye, 1790/5-to.). Őraljaboldogfalva. Utasítás, hogy az eklézsia készítsen „egy szép kisded ládácskát" (Őraljaboldogfalva, 1722/3-tio.). Rákösd. Egyházficsere után átadják az egyház ládáját az új egyházfínak, amelynek tartalmát részletesen közlik: az egyház és falu levelei, klenódiumok, textíliák (Rákösd, 1745. június.); az eklézsiának két ládája is van, egy kisebb és egy nagyobb, amelyekben klenódiumokat és textíliákat tartanak (pontos leírás és lajstrom), az egyházfí „kezéhez" adták (Rákösd, 1761.); 1790-ben tolvajok rabolták ki az eklézsia ládáját, az elrabolt „aranyos szélű ezüstpohár" helyett a helyi lelkész hozott másikat a püspöktől (Rákösd, 1767.); mivel a két egyházfí katona, még a vizitáció előtt sem mernek az eklézsia ládájához hozzányúlni, mert azt nekik parancsban tiltotta meg a kapitány, lásd a parancsnokság több pontból álló rendelkezését arról, hogy milyen szintig és feltételekkel szabad beleszólnia egy katonának a közügyekbe (Rákösd, 1805/9-szer.); „consistorialis notariusságot és azután curatorságot is folytatott Barta Sigmond", aki utasította az egyházfíakat, hogy az eklézsia ládájából adjanak ki neki néhány adósságról szóló levelet másolásra, azóta nincsenek meg, a vizitáció utasítja, hogy hozza vissza (Rákösd, 1805/11-szer, 17szer.); a láda vita lezárása ekképpen: „canonaink és minden törvényeink szerint a curator tartozik tractálni az ekklézsiának minden javait a consistorialisokkal és egyházfíakkal eggyetértőleg, a helység papja praesidiuma alatt. Erre nézve most a Szent Visitatio a ládát állani a parochialis háznál határozza" (Rákösd, 1805/21-szer.). Ribice. A láda álljon a parókián, a kulcsa legyen a gondnoknál, „kinek mikor valamely contractusra szüksége lészen, a parochus praesentiajában nyúljon hozzá" (Ribice, 1776/8-vo/6.); „papot rendelvén Isten ezen eklézsiába, az eklézsia ládája, ennek bonumival együtt a papnál állyon" a gondnok pedig a lelkész felügyelete mellett kezelje a ládát (Ribice, 1796/8-szor.). Tustya. A kamatra kiadott pénzről készítsenek szerződést, amelynek egyik példánya az egyházmegye levéltárába, a másik az eklézsia ládájába tétessék (Tustya, 1773/14-mo.). Vajdahunyad. „A futásnak alkalmatosságával eltötték félre az ecclesia bonumit, edénnyit, de Isten kegyelméből megmaradtak mind, [...] mellyeknek regestruma is megvan az ecclesia ládájában" (Vajdahunyad, 1705/6.); a vizitáció alaposan számba vette a láda tartalmát, a „haszon vehetetlenek [ti. levelek] a ládából kihányattak, a hasznosok továbbra is a ládában meghagyattak" (Vajdahunyad, 1799/2-szor.).
