Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Régi textíliák (Horváth Iringó)
566 Úrasztali készletek A középső felületet kitöltő szórt növényi minta közé ékelődik az öt-öt darab flitterből kialakított négyszög, váltakozó ritmust keltve. A sarkokban eggyel több fiitteres formát figyelhetünk meg. Az 5 és 4 elem váltakozásából kialakított motívumokat készítőjük hét sorba rendezte. A kendő szélein 10,5 cm sáv fut körbe, amit tovább tagol két, hullámvonalra épülő, motívummal díszített vékony sáv, és a közéjük eső felületen ismét növényi motívumok húzódnak végig. A teljes felületen összesen háromféle növényi motívumot figyelhetünk meg, amelyet virágok és levelek alkotnak, megválasztása pedig a textílián elfoglalt helyüktől függ. Színeik megegyeznek, méreteik és részleteik azonban eltérnek. A kendő oldalait világos zöld selyemrojtok díszítik, míg a sarkokon fémszálakból alakítottak ki hosszabb rojtokát. Károsodás: a fiitterek helyenkénti hiányosak, a kendő felületén több hangsúlyos folt is látható. A helyszínen és a gyüjtőlevéltárban levő vizitációs jegyzőkönyvek a 18. század utolsó évtizedétől folyamatosan említik a kendőt, és azt is megjegyzik, hogy Kendeffi Mihályné báró Györffi Karolina adományaként került a gyülekezet tulajdonába. Újabb leltárra nem akadtunk, és a helyszínen található többi tárgytól eltérően, ezt a kendőt nem látták el leltári számmal, így azonosítása csak a régi vizitációs leírások alapján volt lehetséges. Szintén a liturgiához kapcsolódnak a terítők, azaz abroszok is, amelyeknek finomabb kivitelezésű darabjait az úrasztalra úrvacsoraosztáskor helyezték. Gyakran tartozott hozzá kendő is. A terítők közül, sajnos, csupán egyetlen 18. század közepén készült darab maradt ránk ebből a térségből (kat. 1.). Az úrasztali terítők jellegzetes formája a táblás szerkezet, amellyel e terítő esetében is találkozunk. A vászontáblák mellett rececsipkés négyszögű felületeket találunk, ami szintén a kor jellegzetessége. A rececsipke Magyarországon a 16. században jelenik meg, és először a viseletek egyes részeit készítették vagy díszítették ezzel a technikával. A rece szó az olasz rezza, vagyis háló szóból származik. Magyar jelentése háló alapú hímzés. 9 2 A leltárak szinte kizárólag a vászonabroszokkal együtt említik. Úrvacsoraosztáskor használták, mint alsó abroszt, tehát a liturgikus tárgyak körébe tartozik. A négyszögű úrasztali terítőt (114 x 127 cm) kilenc egymáshoz illesztett táblából (megközelítőleg 25 x 25 cm) alakították ki, és recesávval, illetve rojttal szegélyezték. A lenből készült vászonszövésü négyszögű öt tábla mindegyikét hímzéssel díszítették. Közéjük kerültek a recetáblák, amelyeknek mintája megegyezik a külső sávon találhatóval. A hímzés a leltárak tanúsága szerint piros színű (mára nagyon kifakult: ekrü) selyemszállal és fémszállal készült, készítője lapos- és száröltést alkalmazott. A feliraton kívül egyetlen motívum jelentkezik a terítőn, éspedig a négyszirmú virág, a rozetta (rózsa). Az iszlám szent virágnak tartotta a rózsát, és az oszmán-török hódításoknak köszönheti a hímzéseken való megjelenését. 9' A 17-18. századi úrihímzéseken leggyakrabban felülnézetben, azaz rozettaként jelenik meg, formája erősen stilizált, nagyon egyszerű, merev. Négy visszahajló, egymást keresztező szirom körvonalát látjuk, amelyeket száröltéssel alakítottak ki. A „visszahajló" és egymást „keresztező" részek esetében a hímző felületkitöltéshez folyamodott, itt találjuk a lapos öltéseket, aminek köszönhetően ezek a részek kialakultak. A színek alkalmazása is ennek megfelelő. A körvonal mindenütt ekrü színű, akárcsak az egy9 2 László 173. 9 3 Ortutay IV. 379-381.
