Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Régi textíliák (Horváth Iringó)
560 Úrasztali készletek circulus, abba egymás mellett két címer, a címernek egyikén fekete sellyemmel és arannyos fonallal kivarrott koronás eg\fejű szárnyas sas, más címerbe fellyül kiterjesztett sellyem varrású szárny között egy koronás ember címer, ezen címer közepibe egy más, asszony címer, jobb kezébe arannyal varrott koszorú, bal kezébe egy fekete sellyemmel varrott kerekség. E kettős címer jélett fekete és arannyal elegyített varrással ezek a betűk: Z. M. M. K. (azaz Zóllyomi Miklós és Melit Kata[\\) a két címer alatt ezek a betűk: A D 1658. 8 3 Ugyanebből a leltárból tudjuk azt is, hogy a kendő mellett a házaspár még egy úrasztali terítőt is adományozott, amelyen szintén szerepelt nevük: 12. Egy fejér rojtba szegett és közepén recés öt táblájú abrosz, a középső recés táblának egyik felén fekete sellyemmel varrva, belől pedig sellyemmel megbérelve, ezzel az írással: ALBESIZOLIOM1 MIKLÓS 1658, ezzel szembe ezek a betűk: MELITH KLARA 1658, <S 4 A 17. század közepén készült kendő alapanyaga finom szövésű pamutvászon. Gazdag díszítését sodoratlan színes selyemmel és fémszállal hímezték, különböző lapos öltésfajtákat alkalmazva. Ebben a században készült kendőkre jellemző módon hurkokkal tagolt zsinórszegély veszi körül, amelyet három összesodort, selyemfonal köré tekert fémszálból alakítottak ki. Díszítése tagolt, jól elkülönülnek sarokmotívumai, központi motívuma és a köztes felületeket kitöltő díszei. A 17. századból több olyan egyházi példát is ismerünk, amelyek hasonló felépítést követnek: a sarkokat virágtövek díszítik, míg középen olasz-koszorúba foglalt Agnus Dei ábrázolást találunk. Esetünkben a középpontot heraldikus kompozíció tölti ki. A sarkokban hangsúlyos szimmetrikus virágbokréták láthatók. A miribótából kiinduló tő két oldalán levél- és indapárok vannak, majd három szárra oszlik. A két szélső kialakítása, néhány indától eltekintve, teljesen egyforma. A csigavonalban visszahajló szár vonalán kisebb szárakat, levél- és indapárokat láthatunk. Továbbá, mindkettő kinyílt, nyolc szirmú virágban végződik. A középső szár jelenti a motívum szimmetria-tengelyét. Vonala egyenes, és csupán két virágszerű forma és egy indapár tagolja. Az első, szirmokkal körülvett fonna után a középső szár ismét háromfelé ágazik. Ezek közül a középső újra egyenesen folytatódik, majd stilizált virág-formában végződik. A másik két szár szimmetrikusan hajlik két oldalra, kialakításuk is teljesen megegyezik. Kettős levél pár után apró bimbók következnek, amelyeket különböző színekkel hímeztek. A szárakon indapárt találunk, majd tulipánforma zárja. A motívum szerkezete a reneszánsz mintakönyvekben található motívumok rajzát követi, amelyeknek különféle változataival 17. századi hímzéseken gyakran találkozunk.^ Jelenlegi példánkat könnyed rajz és változatos díszítés jellemzi. Színhasználatát tekintve, megállapíthatjuk, hogy a színes selyem- és a fémszálak várakoztatása teljesen szimmetrikus és logikusan felépített. A szárakat valamennyi esetben zöld selyemmel hímezték, az ezüst, arany, piros és kék színek a virágszirmok esetében tűnnek fel, valamint néhány levelet is ezekkel a színekkel hímeztek. Megfigyelhető a virágok kialakításában, hogy a színeket szirmonként váltakoztatják, ami török hatást mutat. Továbbá ana is felfigyelhetünk, hogy a zöld szín tulajdonképpen kirajzolja a mintát, a piros szín pedig a hangsúlyos pontokat adja meg, ami tagolja a felületet. A többi szín ezt a hatást egészíti ki. A kendő közepén kb. 24 cm átmérőjű hímzést találunk. Az olaszkoszorú középső ívét ezüsttel hímezték, körülötte a fonott babérágak stilizált tömegét váltakoztatott színes se8 3 HuZaL-Jkv. 1/5. 328-347 8 4 Uo. 1/5. 328-347 8 > László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászon alapú úrihmzések (a továbbiakban: László). Az Iparművészeti Múzeum Gyűjteménye II. Budapest 2001. 46
