Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Úrasztali készletek - Ötvösmüvek (Kovács Mária Márta)

Ötvösművek 513 vári ötvöscéh regesztrumába, utolsó adatunk 1671-böl való, amikor Béldi Pálnak poharat készített. Bek Mártonról csak annyit tudunk, hogy 1647-ben lett tagja a céhnek.

6

4 A Csolnakosi-kanna készítőjeként Bojtos Mihályt fogadjuk el. A kanna részletes leírását olvashatjuk az 1799-es vizitációs jegyzőkönyvben.

6

5 Az ezüstből készült kannákról elmondhatjuk, hogy mindkettő egyszerű díszítésű, de igényes munka. Keresztelő készletek Az úrasztali edényekkel összehasonlítva, a keresztelő készletek jóval kevesebb változatosságot mutatnak. A 18. századból kevés nemesfémből készült keresztelőedényt ismerünk, általában az olcsóbb ónnal helyettesítették őket. Számuk jelentősen megnőtt a 19. század második felében, a 20. század elején. A kutatott terület emlékanyagában egy ezüstből készült keresztelőkanna képviseli a 18. századot (kat. 47, 67. ábra). A rákosdi, kisméretű keresztelőkanna domború talpának pereme kihajló, öblös, felfelé behúzott teste csavart, szája kihajló, kiöntővel ellátott. Az íves fűi alsó részén volutában végződik, felső részén két ívben hajlik vissza. A kanna fedele hiányzik, a test felső részén elrepedt. Az egyszerű, díszítetlen kanna a 18. század első felében készült, mestere eddig ismeretlen. Adományozóját az 1745-ös vizitációból ismerjük, aki nem más, mint gróf Teleki Lajosné iktári Bethlen Kata.

6

6 Az 1769-es vizitáció az elromlott keresztelőkanna megjavíttatására 3 ft. 85 dénár kiadást jegyzett fel.

6

7 Az 1795-ös vizitációból kimaradt, utolsó említését 1805-ben találjuk, amikor letört fedelét külön, az eklézsia ládájában tárolták.

6

8 A 19. század első felében készült a vajdahunyadi keresztelő készlet (kat. 48, 68. ábra). A kisméretű pohár kerek talpa tagolt, teste felfelé enyhén kiszélesedik, szája kihajló. A pohár felülete díszítetlen, akárcsak a virágszirmos peremű, lapos öblű tányér. A pohár szája alatt beütött két jegy értelmében 1840-ben készítette a bécsi CJ ötvös, akinek jegye eddig feloldatlan. Adományozója ismeretlen. A 19. század első felében a kancsó-tál együttes mellett, gyakran előfordult, hogy keresztelőedényként kisméretű poharat használtak. A keresztelőedényeket egyszerűség, sima, díszítetlen felületek jellemzik. 6

4 Bunta 217. 6

5 HuZal-Jkv. 1/5. 343.: Vagyon egy ezüst és arannyos csipke formájú, de fenekén megromlott füles kanna, tetején egy bal kezébe pajzst, jobb kezébe egy pálcát tartó sisakos fejű ember, a fedelinek fülén egy szárnyas emberi fő. Fellyül a szájánál az első oldalán egy címer, melynek tetején és közepén egy-egy madár látszik nyíllal általlőve, ezen körül való írással: CSOLNAKOSI+ SUSANNA + 1685. a címer felett arannyos két lineaba ezek a betűk vágynák: CZINÁLtAttA* HUNYADI: ECLESIANK. 6

6 RákosdLvt. 1V/22. 1. Egy tisztességes ezüstfedelű és talpú keresztelőedényt, mellyet confeált méltóságos gróffasszonv Bethlen Kata őnagysága. 6

7 RákosdLvt. III/3. 3. <>

s HuZal-Jkv. 1/5. 843. Egy keresztelő ezüst kannácska, mellynek fedele leromolva lévén, az ekklézsia ládájában tartatik a fedele, a kannácska pedig a papság gondviselése alatt hagyatott künn.