Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Ötvösmüvek (Kovács Mária Márta)
r Úrasztali készletek Kovács Mária Márta Ötvösmüvek Talpas poharak A református egyház klenódiumai között a legnagyobb értéke az úrvacsora két jegyének kiszolgáltatására használt tárgyaknak volt: az úrasztali pohárnak, illetve kannának és a kenyérosztó tálnak. Az ún. talpas pohár a 16. században kedvelt tölcséres pohárformából alakult ki, annak továbbfejlesztett változata. A 17. században a legelterjedtebb fonnának tűnik a református úrasztali poharak között, nagy számban maradtak fenn, amit a jelen kutatás is igazol. A tárgyalt tizenhárom hunyadi gyülekezet közül háromban őrződött meg talpas pohár, valamennyi 17. századi, azonban a vizitációs jegyzőkönyvek tíz gyülekezetben említenek hasonló darabokat. Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy a református gyülekezeteket a 17. század folyamán látták el úrvacsoraosztó készletekkel, pohárral és kenyérosztó tányérral. A talpas poharak a világi használatban egyaránt elterjedtek, legtöbb esetben éppen ezeket adományozták az egyháznak, így formailag és díszítésükben teljesen megegyeznek. Általában karcsú fonna, a talp átmérője a szájnál kisebb, a hengeres test felfelé kissé kiszélesedik, a szájperem kihajlik. A poharat a talpszegélytől számított 5-7 cm magasságban, a kétharmadánál, lemez osztja ketté, amelyet a pohártest külső részén öv jelöl. A 17. század elején gyakori hengeres, a talp és száj felé lendületesen kiszélesedő pohárforma lassacskán megnyúlt, majdnem szabályos hengené vált a század második felére. A poharak díszítése mindig azonos elv szerint történt, a pohár szájánál a legdúsabb a díszítés. A jelen emlékanyag poharai közül a vajdahunyadit vélem legkorábbinak, amelynek domborított, vadászjelenetet ábrázoló díszítése arra vall, hogy eredetileg világi célra készült, majd adományozás útján került az egyház tulajdonába (kat. 1., 1. ábra). A hengeres pohártestet stilizált növényi ornamentika osztja három mezőre, a többszörösen ívelt, maszkban záródó kartusokban a békét, jólétet és munkát szimbolizáló szárnyas puttók láthatók. Az egész alakos puttóábrázolás, az erdélyi műhelyek közül, a brassói ötvösök munkáin a leggyakoribb, valamennyi példája szabadabb, képszerübb előadásmódra, az apró részletek kidolgozására vall. Az erdélyi ötvösségben az egész alakos puttóábrázolás délnémet hatásra terjedt el. 1 A három szárnyas puttó közül a munkát szimbolizáló ülő, másik kettő félfekvő alakban ábrázolt. A hengeres talpon trébelt vadászjelenet látható: fák közt fekvő őz, szaladó vadászeb, ülő, hátranéző állatfigura, majd másik, csontot rágó eb (3., 4. ábra). A talp vadászjelenete 'azonos a mester egy másik talpas poharán látható ábrázolással, amely a Salgó Miklós gyűjteményben található. 2 A száj alatt, kerek medalionban, a Gávay és Petki család összekapcsolt címere fölött az 1640-es évszám olvasható, körbe vésett felirat: PETKI SUSANA GAVAII PETER. Petki 1 Viorica Guy Marica: Originea decorului cu putti în arta transilvăneană. In.: Acta Musei Napocensis. XIII., 1976. 310. 2 Judit H. Kolba: Hungárián Silver. The Nicolas M. Salgo collection. Hardcover, 1997. 53. [A továbbiakban: Kolba]
