Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Nagyrápolt
200 Nagy rápolt, 1796 ezen szent ekklézsiának s befizette, tekintetes Dobrai István úr kezéhez vette s elvitte légyen Vásárhellyre zsendellyvásárlás végett, a bizonyos a Szent Visitatio előtt az egyházfí és a tiszteletes loci minister előadásokból és respective bizonyításokból. A 7 és 20 mfr. sem töröltetnek ki az 53 ft. való recognitionalis stilussával, hogy az 53 ft. egyszer s másszor vette az ekklézsia pénzéből, [683.] mert a fennforgó demonstratioban azt írja a tekintetes úr a 4-dik lapon, hogy az 1796-ban gyűlt 104 ft. vette uzsorára az 53 ft., és az egyházfí is tagadja, hogy a 7 és 20 ft. visszaadta volna a tekintetes úr. És így azon pénzeket méltán kivánnya a szent ekklézsia cassajába béjőni és bé is várja a Szent Visitatio. Mellyek szerint már minthogy ezen számadás ítélet alá bocsáttatott, tétetik a Szent Visitatio által ollyan ítélet: Az egyházfí Ats Péternek 1800-ban kitett 429 mfr. és 91 dr. fizessenek: hfr. dr. l-o. Vonya Ábrahám az interes búza árrát 15 36 2-o. Dobrai István úr a 15. Septembris 1794. költ recognitioban lévő 24 4-o. [!] Ismét Dobrai István úrzsendelly vásárlására vett pénzt 24 A többit pedig az egyházfí Ats Péter, úgymint 359 29 Mellyeknek felvétele ajánltatik a domesticus curator tekintetes Kováts István úrnak. V. Feladattatván a Szent Visitationak, hogy Ferentz Istók és Tasnádi Jósef, ez mint régentén volt, amaz pedig most is lévén a nemes ecclesianak zsellére, Sipis nevű helyben a commune terrenumból fogván fel egy jó darab hellyet, (mellyről lehett látni protocolli pagina 101., 102.) amint fogadták volt 1796-béli visitatiokor, a dézmát már két versben megadni elmulatták. Kiket megszólítván a Szent Visitatio, azzal mentegetik magokat, hogy nem dézmába vették olly formán, hogy azt kalangyául adják ki, hanem csak bizonyos számú vékákat. Végeztetik ezekre nézve, hogy amivel eddig restálnak, ám légyen, praestálják a restantiaban lévő búzát szemül, továbbra pedig, mint más hellységekben is szokott practizáltatni, formális dézmát adjanak. Addig onnan gabonájokat el ne vigyék, míg a nemes ecclesia curatora vagy személyesen, vagy personalissa által meg nem dézmálja. A restantiat pedig statim et de facto, minden további halogatás nélkül társaikkal edgyütt megadják. [684.] VI. Feladatik Vonya Avrám, hogy adóssa lévén a nemes ecclesianak 30 vfr., két esztendőre restál 12 véka interes búzával. Erre nézve végeztetik, hogy mind a restantiaban levő interes búza, mind a capitalis, minthogy az is veszedelmezik, ha különben nem lehet, exsecutio által is tőlle felvétettessék. VII. A rápolti temető egy része az oláh pap által való törvénytelen és erőszakos elfoglaltatása régtől fogva, úgymint még néhai titulatus Csolnakosi György inspector curatorságától fogva fennforog és az ellen még akkor processus indíttatott, inhibeáltatván és admoneáltatván az invasor, mellyről való documentumok titulatus procurator ajtai Intze István úrnál vágynák. Ennek az ügynek a folytatása és erőszaknak revindicáltatása különösön ajánltatik a titulatus domesticus curator úrnak, mellyet annyival is inkább sürgethet, mivel az írt procurator urat a pernek folytatására illendő jutalommal lekötelezte a nemes ecclesia. VIII. Hasonlóképpen Aranyon a reformátusoknak eleitől fogva való cinteremj ékből méltóságos Földvári úr és más possessorok emberei egy darabot potentiose elfoglaltanak és használnak, az ecclesianak sem dézmát, sem taxát nem adván. Ezen törvénytelen elfoglalást az ecclesia béhunt szemmel annyival is inkább nem nézheti, mivel halott történvén a faluban, a tiszteletes loci minister és cantor kéntelenítettek borozdáról borozdára menni a holttesttel, míg a tökéletes és örökös ecclesiai cinteremhez értek. Holott tökéletes szabad kijáró úttyok volt a reformátusoknak a magok aranyi temetőhellyekhez, mellynek egy különös métája is volt, tudniillik egy eperfa, de hogy a métának nyomát veszessék, azt is kivágták.
