Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Nagyrápolt
190 Nagy rápolt, 1796 A nagyharang öntési évszáma - 1523 II. Minthogy titulatus Dobrai István úr sok uraságoknak dolgaiban elegyedett, mellyek miatt alig lehet egy fertály esztendőt jelen, az ekklézsia dolgai pedig szüntelen való jelenlétét kívánnyák, azért hogy az ekklézsia rövidséget ne szenvedjen, más curator constitutioja iránt gondoskodik a visitatio az ekklézsiával edgyütt, megtéve a visitatio evégre az ekklézsiával edgyüttértőleg tekintetes bikfalvi és mostan Gyertyánoson resideáló Kováts István urat és béesketteté, hogy Dobrai István úrnak légyen segéde. Mivel mindenkor jelen van, a perceptumról és erogatumról való számadás is magára bízattatott. Dobrai úr pedig megmaradjon azon hivatalban, mellyben hellyheztetett volt, mivelhogy sok dolgai miatt nem érkezik az ekklézsia dolgainak igazíttására. III. Valamint az ezelőtt való visitatio alkalmatosságával ekklézsia földei, szőlői, réttyei kikeresése, nemkülönben a haereáló capitalisok felszedése bízatott volt a domesticus curatorokra, úgy most is a visitatio ajánlotta a curatoratusnak ezt, nevezetesen tekintetes Kováts István úrnak. [451.] IV. Panaszla az ekklézsia, hogy az ekklézsia privilégiumát a falusi bírák bontogatni kezdették e részben, hogy az ekklézsia zsellérire rámennek potentiose és fogják katonának, minthogy tavaly is elvittek egyet, holott nemes fundus a zsellérek lakóhelye is. Evégre lőn ez a végezés: Van egy királyi decretum a vármegye archívumában, azt ki kell kérni, és légyen a parochusnál, mellyet mindenkor, amikor a zsellérek[et] publicum servitiumba hajtyák, megmutathasson a szolgabíráknak. V. Megkérdettetett a tiszteletes egyházi atyafi, ha volna-é valami panassza a hallgatóira vagy egy vagy más részben, és ezt mondá, hogy nincs semmi panassza az anyaszentegyházra, botránkoztatok abban nincsenek, fizetése iránt úgy volna panassza, de eligazíttya, azt mondá, a titulatus vicecurator Kováts István úrral. VI. Az ekklézsia fekvő javai aminémü állapotban voltak a közelebbi visitatiokor, most is azon állapotban vágynák. VII. Tekintetes Kováts István új curator úr declarálta, hogy különben az ekklézsia javacskáinak számadását magára nem vállalja, hanem úgy, hogy az ekklézsia ládája légyen a papnál, abba tétessék bé az ekklézsia minden pénze, az ekklézsia capitalissairól való contractusok, minden litterale instrumentumok, s légyen két kolcs, egyik álljon a papnál, más pedig a domesticus curatornál. VIII. Pénzbéli fizetéssel neveltetett volt a fizetése a papnak az ezelőtt való visitatiokor, mellyet akkor ratihabeált az ekklézsia és fő s vicecuratori subscribáltak, megpecsételtek, de most éppen nem akarja ígérni magát ennek megadására és declarálá, hogy önként egy pénzt sem ád a közrend a papnak fizetésében, hanem amit az azelőtt való papoknak adott, azt megadja. Melly declaratioját az ekklézsiának megértvén a Szent Visitatio, hozá ezt a végezést: Mivel az 1796-béli visitatio alkalmatosságával tiszteletes Kolosvári Sámuel atyánkfiának igen kevésből álló fizetését önként, minden kénszerítés nélkül tetszett nevelni egy kevés pénzbéli fizetéssel, melly egy máriásnál többre nem mégyen, és ezen pénzbéli ígérete az ekklézsiának akkor [452.] írásban tétettetvén, subscribáltatott, pecséttel megerősíttetett az ekklézsia fővebb s alsóbb rendű tagjaitól az egész ekklézsia consensussából, azért quod
