Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal
17 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., Vegyes házasságok, házassági jog, vallásváltoztatások Több nemzetiség együttélésének egyik igen jelentős következménye a vegyes házasság. Vizitációs jegyzőkönyveink eléggé szűkszavúak a házasságjogi kérdésekben, a parciális zsinatokon tárgyalt válóperek jegyzőkönyvei viszont annál bővebben szólnak a magyar-román házasságokról. A 17-18. század fordulóján a családnév még kialakulóban volt, ezért a házastársak neve igen ritkán utal a nemzetiségre, még kevésbé a vallásra (Horváth Kata asszonynak pl. magyar hangzású a neve, de bizonyíthatóan a görögkeleti egyház tagja volt). 9 Éppen ezért csak ott beszélünk vegyes házasságról, ahol forrásaink ezt egyértelművé teszik. Eddigi tudomásunk szerint a legkorábbi Hunyad megyei protestáns válóper, a mézfalvi Fodor Imre és a rekettyei Morsinay Margit között 1559-ben zajlott le Dávid Ferenc szuperintendens előtt. A per igen szépen rávilágít az egyházmegye nemzetiségi viszonyaira. Az eskető lelkész, Martinus presbyter parochus de Boldogfalva jelentette, hogy a Rekettyén tartott szertartás alatt az Margit azzony hwtit bizony en nem hallottam, hanem egy nemes ember tolmacholya vala neki olawul. Az iratok bemutatása előtt Fodor Imre is vallotta, hogy feleségével tolmács segítségével esküdött. 9 6 A református egyház soha sem tiltotta a vegyes házasságot. Forrásainkban egyetlen olyan esettel találkozunk csak, hogy lelkipásztort felelősségre vontak a vegyes házasság megkötéséért. 1689 januárjában Musnai Mihály nagyenyedi lelkész (később Marosillyén, Sárdon és Kézdivásárhelyen szolgált) házasságot kötött Boldogfalvi Éva hajadonnal. Az asszony egy ideig szülei házánál maradt, 9 7 mely idő alatt Bikfalvi Tamás nagybarcsai udvari lelkész Tornyosi György iíjúval is összeeskette (ugyanazon év február 24-én). Bikfalvit március 29-én a parciális zsinat elé idézték, és többek között azzal vádolták, hogy vallásunkkal ellenkező vallású embereknek kereste inkább kedvét, hogysem mint dicsőséges vallásunknak előmenetelét. 9 S Az ügy folytatódott a Generális Zsinaton is (ettől a parciális Bikfalvi excommunicatioját kérte), de az ügy végkifejletét sajnos nem ismerjük. Néhány vegyes házasságot felbontó perről is olvasunk a jegyzőkönyvekben. Ezek közül csak az egyikben sejlik válóokként a vallási különbség: a vajdahunyadi Váradi Istókot 1701. november 22-én kelt végzés értelmében azért választották el feleségétől, Sztánfirától, mert az asszony káromolta a református vallást. 9 9 Továbbá szólnunk kell még három ilyen jellegű válóperről is. Egyik közülük Popa Dániel marosillyei román esperes (senior Illyeiensi valachorum) Mária leányának és a dévai Jánosi Györgynek esete, az 1695. február 8-án tartott parciálison. A válókeresetet nem a bántalmazott és megcsalt asszony, hanem annak édesapja nyújtotta be. A zsinat megtárgyalta az ügyet és kimondta a válást. 10 0 Két évvel később, 1697. november 6-án Rácz László nyújtott be keresetet felesége, Horváth Kata ellen, aki azzal utasította ezt vissza, hogy nem református és nativa nobilis [nemesnek született], tehát a parciális zsinat nem competens forum ügye intézésében. A zsinat elfogadta a tiltakozást és kérte a már említett Popa Dániel marosillyei román esperest, hogy ezen dolgot mentől hamarébb igazítsa és ne halassza. 10 1 9 5 HuZaL-Jkv. 1/1. 194-195. 9 6 A Kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtára a Kolozsvári Akadémiai Könyvtárban. Ms U 1017/AI. p. 11-17. Az eredetiről másolta Kriza János 1869-ben, erről készített másolatot Simén Domokos. Az adatért Sipos Gábornak mondunk köszönetet. 9 7 HuZaL-Jkv. 1/1. 58. 9 8 Uo. 55. 9 9 Uo. 248. 10 0 Uo. 154-155. 10 1 Uo. 194-195.
