Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal

14 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., sonló helyzettel találkozunk Marossolymoson is, ahol a református templom mellé épített harangláb harangját 1796-ban használlyák az oláhok is a régi szokás szerintHosdáton, román halott felett, ugyancsak megkondították a református templom harangját, fizetés ellenében: 1790-ben a harangozás díját 24 dénárról 34-re emelték fel.

7

4 Ugyanígy jártak el Nagyrápolton is, ahol az 179l-es vizitáció megerősítette, hogy más helységek szokása szerint megengedtetik azért az harangozás hírtétellel és pénzért más vallásúak felett is.

7

3 A harangozás szabályozása végett a vizitáció mindig figyelt a románok istentiszteleti időpontjára is, pl. szigorúan meghagyta a rendszertelenül harangoztató Borosnyai Lukáts Mihály klopotivai lelkipásztornak, hogy a halottak feletti harangoztatás dolgában az oláh pappal cointelligenter [egyetértőleg] ken lenni

1

6 Ribicén 1800-ban a gyülekezet tagjai így számoltak be a harangozás rendjéről: ezen ekklézsiában eleitől fogva az volt a szokás, hogy mikor az oláhok kijőnek a templomból, a magyaroknak akkor harangozzanak.'

1 Az 1802ben tartott vizitáción meg is indokolták ezt a rendet, mondván, hogy templomokból kijővén cselédeik, azok otthon házoknál maradhassanak.

7

8 A vizitáció mind a két alkalommal törvényerőre emelte a szokást. A felekezeti együttélés hatással volt mindkét félre. Az 1694-es alpestesi vizitáción Alibás Péter helyi egyháztagról panaszolta a lelkész, hogy oláhok bolondságiban, szarvashordozásban elegyéti magát.

1

9 Csáki Miklós sokat idézett, 1716. március 11 —i pere során előkerült az úrvacsora félreértelmezése is. A lelkészt azzal vádolták, hogy nem szolgáltatta ki a sákrámentumot, aki azzal védekezett, hogy a vegyes házasságban élő asszony számára a communioval [úrvacsorával] való élés nem halálra való készítés, hanem az ő szokások szerint babonaüzésf

{

) A Zaránd vidéki gyülekezetekben a keresztség körül merültek fel problémák. Az 1775-ös körösbányai vizitáción Csomós István jelentette, hogy a kisdedet oláhné vagy más gyenge személy tartja keresztvíz alá.

H

l 1800-ban pedig már konkrétan is szólnak arról, hogy a lelkész Budai Péter gyermekét azért nem akarta megkeresztelni, mert ez olá valláson levő tudatlan keresztanyát vitt, és arra kérte, hogy református asszonyt hívjon.

8

2 A 17-18. század fordulóján a Hunyadi Egyházmegye életében feltűnik egy igen érdekes világi személy, Békési (Pap) Imre vajdahunyadi prókátor. Talán ő a korabeli jegyzőkönyvekben leggyakrabban emlegetett világi személy, Békési Ferenc hátszegi lelkész édes testvére és az illető évtizedek legtöbbet foglalkoztatott „válóperes ügyvédje". A parciális zsinatokon azonban nemcsak védőügyvédként jelent meg, hanem három peren vádlottként is. Ezek közül azon két üggyel foglalkozunk, amely témánkat érinti. Az 1696. január 10-i vajdahunyadi vizitáción Jenei Sámuel panaszkodott arról, hogy Békési Imre a reformátusokat in publico loco loco [nyilvános helyen] korcsomán seducálni akarta, javalván aszt, hogy járjanak az oláh templomba cultusra [istentiszteletre], mellyben igen nagy gonosz vagyon. A vizitáció elítélte az ügyvéd tettét és küldöttséget menesztett hozzá, hogy figyelmeztessék az egyházi személyeknek kijáró tiszteletre.

8

j Ugyanezen évben a parciális zsinat újratárgyalta az ügyet és Jenei Sámuel tiltakozása ellenére kimondta, 7

3 HuZaL-Jkv. 1/5. 15. 7

4 Uo. 1/4. 109. 7

5 Uo. 1/4. 195. 7

6 Uo. 1/3. 227. 7

7 Uo. 1/5. 488. 7

8 Uo. 1/5. 626. 7

9 Uo. 1/1. 129. 8

0 Uo. 1/2. 80. 8

1 Uo. 1/3. 134. 8

2 Uo. 1/5. 489. 8

3 Uo. 1/1. 166.