Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 517 egyházfinét propria auctoritate megverte") (Kristyor, 1782/1-mo); megdöbbenéssel tapasztalja a vizitáció, hogy a református egyház harangja a román templom tornyában van, utasítja a gyülekezetet, hogy mihamarabb haranglábat építtessen (Kristyor, 1796/1 l;szer); panaszol a lelkész, hogy a felvállalt harangozásért az eklézsia nem fizet egyesség szerint (Kristyor, 1802/11.). Lozsád. Panasz, hogy sokszor egy hétig sincs harangozás, mind a lelkész, mind a mester hiányzik a faluból, a vád hamis volt (Lozsád, 1695/1.); a harang felszegezésére pénzt adtak ki (Lozsád, 1695); a vizitáció szigorúan elrendeli nemcsak Lozsádra, hanem valamennyi gyülekezetre nézve, hogy a mesterek a lelkész tudta nélkül ne harangozzanak (Lozsád, 1697/Observatio); akik templomba nem járnak, azoknak neveit a lelkésznek katalógusba kellett írnia és a vizitáció elé kellett terjesztenie, a vizitáció figyelmezteti az ilyeneket, hogy harangozás nélküli temetésük lesz (Lozsád, 1702/Deliberatum/ad 1.); halottnak nem kell egy órán keresztül harangozni, „dependeályanak abban az harangozok praedicator uramtól" (Lozsád, [1717-1755]); a gondnok pénzt adott ki a „kis harang igazításáért a cigányoknak" (Lozsád, 1761); a fungens harangozó helyébe mást ajánlanak, mert mesterember és az eklézsiának több haszna lenne belőle (Lozsád, 1780/2-do); az eklézsia két harangjának a felirata (Lozsád, 1796/11-szer). Marosillye. Panaszol a lelkész, hogy nem járnak templomba „kivált miolta a harangot feltették" (Marosillye, 1718/december); nincs harang, adományt kapnak, hogy vásároljanak (Marosillye, 1772/1 l-o); harang öntésre és haranglábra költött az eklézsia (Marosillye, 1779/6-to); a kántortól nem lehet elvárni, hogy öröklött gyengeségére nézve harangozzon, az egyházfí fog harangozni (Marosillye, 1780/3-tio); két harangja van az egyházközségnek, ezek feliratai (Marosillye, 1795/17szer); „akkor [1795-ben] ezen ekklézsiának volt 2 harangja a fa haranglábon, a harmadik és nagyobbik harang pedig volt a dévai várban, ahová a régi zűrzavaros időben bátorságnak okáért vitetett volt, amellyről a most említett 1795-béli visitatioban emlékezet is tétetett volt, pucto 17-mo. Már most azon harang is sok szorgalmatos utána való járás által hazaszereztettvén, ezen ekklézsiának vagyon most 3 szép harangja a templomnak félig felépült kőtornyában" lásd a harangok igen részletes leírását is (Marosillye, 1802/XVIL). Harangozó. Kéménd. Az ekklézsiának nincs harangja, az egyházfí szokta a tagokat hívni istentiszteletre bűnbánati héten (Kéménd, 1687/Nota bene); Váradi András vásárolt egy harangocskát (Kéménd, 1705); a lelkészt inti a vizitáció, hogy a filiában „harangozásnak bévett rendit is observállya" (Kéménd, 1716/1./Deliberatum); a kéméndi parókia leégett, a lelkész a filiába, Haróra költözött, sajnálja, hogy az istentiszteleti alkalmak emiatt nem lehetnek annyira rendszeresek, mint korábban, ígéri, hogy felépülvén az új lakás, gondja lesz majd megint a gyülekezetre és a reggeli harangozásra (Kéménd, 1765/1-mo); a harangozó nem harangoz rendszeresen (Kéménd, 1776/2-do); Szathmári Sára harangot vásárolt a gyülekezetnek (Kéménd, 1779/5-to); a harangozót elbocsátják (Kéménd, 1790/10o). Klopotiva. Panaszolják a lelkészt, hogy nem mindig harangoztat, „a halotti harangoztatással a rendes harangoztatás olykor confundáltatik, mely miatt sokszor megesik, hogy némelyek akkor mennek a templomba, mikor már az isteni tiszteletnek órája eltölt" (Klopotiva, 1778/1-mo); a harangozási idők és módok tisztázása, hogy az előbbi bizonytalanság megszűnjön (Klopotiva, 1778/1 -mo/1.); Pogány András öntetett egy harangot (Klopotiva, 1783/8-vo); a torony kőből épült, benne két harang van, harangfeliratot is közölnek (Klopotiva, 1796/5-ször.); panaszol az eklézsia két tagja, hogy a lelkész elég gyakran mulasztja el megtartani az istentiszteletet, a lelkész védekezik, mondván, hogy más faluba is jár, egészsége megromlott, öregedő, ezért „bajos magának elébb a toronyba felhágni s harangozni, azután a templomba kántoroskodni, mivelhogy mestert nem tartanak, végre osztán könyörögni s prédikállani, melyek elegedendő erőt kívánnak" (Klopotiva, 1796/6-szor.). Körösbánya. Panasz, hogy ritkán harangoztat, a lelkész azzal menti magát, hogy a harangozó a hibás, a harangozó a rossz toronybeli grádicsokra hivatkozik, amelyet a vizitáció megtekint és intézkedik annak megjavítása felől (Körösbánya, 1802/1.). Lozsád.