Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

512 Tárgymutató delem megjobbítására tett adomány (Hátszeg, 1796/11.[280]). Hosdát. Sok a hátrálék (Hosdát, 1702/4.); a lelkészi fizetésről készített lajstromot megújították és annak újra érvényt szereztek (Hosdát, 1771/Deliberatio); a lelkész panaszolja, hogy nincs amiből tisztességesen megéljen, vizitáció utasítja a presbitériumot, hogy minden évben vizsgálja felül a conventiot „secundum facultatem individuorum" és adja meg a lelkésznek járó méltó fizetést, az egyházkormányzást pedig együtt végezze a lelkésszel és ne éljen vissza tekintélyével (Hosdát, 1790/3-tio); a katonai szolgálatra távozott gyülekezeti tagok fizetési módjának rendezése (Hosdát, 1790/12-mo); gond a katonák fizetése terén (Hosdát, 1791/1-mo); panaszol a lelkész, hogy esztendőről esztendőre elmarad a bér beszolgáltatása (Hosdát, 1792/2do; 1793/2-do). Kéménd. „Fizetésében vagyon csonkaság, kiváltképen Haróban" (Kéménd, 1693/2.); a mater és filia tagjait inti a vizitáció, hogy rendezzék a lelkész fizetését, „különben gyalázatos temetések lészen" (Kéménd, 1693/Deliberatum/l.); a bort és a szénát nem adták meg, vizitáció a főispán személyével fenyegetőzik (Kéménd, 1698/Deliberatum); panaszol a mester, hogy nem adják meg a bérét (Kéménd, 1700); a lelkészt nem marasztják, okát a lelkész abban látja, hogy kéri a fizetését (Kéménd, 1701); akik fizetni nem akarnak, „az minister ne temesse el azoknak halottyokat" (Kéménd, 1702/Deliberatum/3.); a lelkész panaszol, hogy fizetését nem borban adják meg, hanem helyette kevés pénzen megváltják (Kéménd, 1717); egy limitaneus katona nem fizet, noha megörökölte azt a földet, amely a lelkész használatában volt, vizitáció felszólítja a fizetésre, ha nem, a tractuale consistorium elé viszi az ügyet (Kéménd, 1783/2-do); a filia vonakodik teljesíteni a materrel kötött szerződését a lelkészi szolgálatot és a közös teherviselést illetően, a vizitáció szigorúan figyelmezteti a szerződésre, megoldási javaslatot tesznek az istentiszteletek időpontjára nézve (Kéménd, 1790/2-do); a filia vonakodik teljesíteni a materrel kötött szerződését a lelkészi szolgálatot és a közös teherviselést illetően, a vizitáció szigorúan figyelmezteti a szerződésre, megoldási javaslatot tesznek az istentiszteletek időpontjára nézve (Kéménd, 1790/2-do); ez idáig nem volt megegyezés a lelkész és a gyülekezeti tagok között arra nézve, hogy ki mennyit fizet, ez utánra ezt el kell készíteni (Kéménd, 1790/3-tio). Kitid. A lelkész panaszol, hogy nem fizetnek, a Vizitáció felszólítja a kurátorokat, hogy az ügyet intézzék el, különben velük fizettetik ki (Kitid, 1783/3-tio). Klopotiva. A lelkész fizetését „megjobbították" (Klopotiva, 1719.); panaszol a lelkész, hogy némelyek megcsonkítják a fizetését (Klopotiva, 1776/1 -mo); a lelkészi fizetés terén restantiak vannak, a vicebrachiumot felszólítják, hogy tizenöt napon belül azt hajtsa be (Klopotiva, 1782/2-do); a vicebrachium hanyagsága miatt még mindig nincs behajtva a restancia (Klopotiva, 1783/3-tio); a lelkészi fizetés részletes kimutatása (Klopotiva, 1799/1.); lelkész hiányában, valószínű, hogy lévita szolgált, mert fizetésére pénzt adtak ki az eklézsia kasszájából (Klopotiva, 1802/11.B.). Körösbánya. A fizetési kötelezettség alól a fiatal házasok ki akarnak bújni (Körösbánya, 1776/2-do); nemrég iktatták be a kántort hivatalába, az eklézsia határozza meg a tanító fizetését (Körösbánya, 1779/6-to); a lelkész fizetése kétszerese a tanítóénak (Körösbánya, 1790/6-to); a mester a román gyermekeket is taníthatta, ha azok szüleivel a fizetés dolgában megegyezett (Körösbánya, 1790/6-to); a mestertartás iránt nem lelkesednek az eklézsia tagjai ezért „szorossan parancsoltatik a locale praesbiteriumnak", hogy a jelenlegi mestert támogassa és a gondnokkal együtt gondoskodjon arról, hogy a neki járó fizetést a hívektől behajtsa (Körösbánya, 1792/6-to); az írástudók kézjegyükkel, az írástudatlanok ígérettel biztosítják a lelkészt és a mestert, hogy fizetésüket megadják, mind ők, mind maradékaik, ha nem a Vizitációnak „mindenkor tellyes szabadsága légyen az ecclesiastico seculare brachium" útján rajtuk behajtani (Körösbánya, 1796/3-szor); az egyik gondnok panaszol, hogy a lelkész visszaküldte a szekér fát, amit fizetésképpen adott, a lelkész azt mondta, hogy nem volt kellőképpen megrakva, több tanúval is bizonyította, a vizitáció elrendeli, hogy rendes szekér fát adjon és „másszor tartsa magát a törvényes rendhez, külömben nem hogy panassza meghallgatódnék, sőt büntetésre tészi magát méltóvá" (Körösbánya,