Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Marosillye
Marosillye, 1805 487 1805 [807] Sancta Visitatio Canonica ecclesiae reforma tae Illyensis per reverendum ac clarissimum dominion Martinum Soldos, venerabilis tractus Hunyadensis et Zarándensis proseniorem et Michaelem Barta juratum notarium, die 15"' Mártii anni 1805. facta in domo parochiali. Holott jelen voltanak az egyházi rendből az helységbéli egyházi szolga, tiszteletes Németi Ferentz atyánkfia és oskolamester Wásárhelyi Károly őkegyelme. A polgári rendből tekintetes Thót Dániel, vicecurator Ribitzei András és Bartók Ferentz urak, egyházfí Kováts István. 38 8 Ezeknek jelenlétekben I. Kérdés tétetett a tiszteletes egyházi atyafi iránt, hogy mind a templomban, mind a templomon kívül miképpen viseli magát, vagyon-é őkegyelmében a nemes ekklézsiának contentuma, vagy pedig valami panassza őkegyelme ellen. A jelenlévők jóról ajánlák őkegyelmét mindenekben, és semmi panaszt nem adának fel. II. Kérdés tétett a tiszteletes egyházi atyafi eleibe, hogy miképpen commendálja hallgatóit 1. Istenre nézve való keresztyéni kötelességeknek tellyesítéséről. 2. Maga becsületének megadásáról. 3. Conventioja szerint való jutalmának hőszolgáltatásáról. E kérdésnek első ágára nézve jelenté sajnálva, hogy Kádár László urat nevezetesen tapasztalta, aki Lapusnyokon lakik inkább, mint Hlyén, hogy az Isten házának látogatásában és az úri szent vacsorával való élésben nem gyönyörködik. Kire nézve végeztetik, hogy atyaiképpen intessék meg keresztyéni kötelességének tellyesítésére, és ha a szép intésnek nem fog engedni, a törvény szerint való keményebb büntetést várhattya magára. Második ágára nézve így nyilatkoztatá ki magát, hogy ha volna is becsületének illendőképpen való meg nem adása iránt panasz, a szemérem nem engedi, hogy azt felfedezze. Harmadik ágára való feleletét bízá az egyházfira, ki ezt feleié, hogy midőn a tiszteletes atyafinak és lelkipásztornak conventioja szerint való jutalmát sürgeti és kéri, igen kedvetlen feleleteket kelletik hallania. [808] Tudniillik némellyek azt hántogattyák, hogy Kádár Péter úr eleget hagyott az eklézsiának, abból éljen a pap. Mások azzal állanak elé, hogy magoknak sincsen, mint az ezelőtt való pap, kapált, magának fát hozott ökrököt tartván, a pap is viseljen gondot magára. Vágynák ollyanok is, kik veréssel fenyegetik, ha a papi bérért házoknál megkeresi, és azt mondják, hogy maga a pap személlyesen mennyen hozzájok s kérje, és úgy megadják. Találkozott ollyan is, aki a pap annyát megszidta, hogy miért alkalmatlankodik annyit az egyházfí által. Ezek és ezekhez hasonló tractak az egyházfit annyira megkedvetlenítették, hogy az egyházfiságot deprecálá. Végezés: Igen nagy megilletődéssel hallá s érté a Szent Visitatio mindezeket, és az egyházfit csendesíteni kíváná s megmarasztá. De a lelkipásztort szidalmazó, az egyházfit kedvetlenítő és keresztyéni tartozásokat önként tellyesíteni nem akaró ekklézsia tagjait a méltóságos inspector curatoratusnak feladni el nem mulattya. III. Végére kívánt járni a Szent Visitatio annak, hogy a quarta, melly a kegyes fejedelmektől donatione mediante conferáltatott az illyei papnak, megadattatik-é. És úgy érté, hogy némellyek hiba és fogyatkozás nélkül megadják, de többen vágynák, kik meg nem adják, s adni nem akarják. Nevezet szerint nemes és nemzetes Simon György, Tát Péter, idősb és ifjabb Tát János, Petrásk György, idős Tát Miklós, Lung Miháj és Juon, Tzifra Nyikulájé, Ungur Dumitru, Szuts Petru és Adám, tirnovitzai Popa Juon, brettyei Popa Juon. Kikre nézve lett ez a végezés: Mindezek a méltóságos inspector curatoratusnak adattassanak által, hogy hazánk törvényének erejénél fogva a külső magistratus által admoneáltassanak a quartanak igazán és morositas nélkül a maga idejében való megadására. 38 8 HuZaL-Jkv. 1/5. 807-810.
