Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Marosillye
Marosillye, 1772 473 eszközlője, ez Brádi Thérésia vala. Mert ugyanis ha bár jót remélve akármint igyekeztem is, hogy őtet magam által, és magamat véle boldogítsam, ő annak mindenkor ellenkezőit forgatván, az egyetértőség hellyett alattomban valóskodott, nem nézvén, hogy az ő jószágait gyarapítani egész kedvem vala midőn építtettem, váltottam, szereztem, mégis ő mindenkor maga jószágainak s enyimnek is jövedelmét alattomban [612] felszedvén, tőllem megkülönözött vásárokat, kölcsönözéseket és tetszése szerint való életmódjait [!] kezdett, házamat és engemet több ízben elhagyott, holott a legnagyobb terheiben az élet kötelességeinek, bízott segítség nélkült kellett gazdaságomat, ollyak felvevésével, kik után jött károsodások sokszor tetemesek lettek, vinni, igaz gyakran jó emberek közbenvetésire a készre visszavettem, de mindenkor kevés örömre, mert mihent házamba visszalépett, soha gazdasszonyi kötelességének meg nem felelt, sőt ahellyett, hogy velem egyesen szerezni kívánt volna, holmira kezét reátévén, észrevehetetlenül lassanként magát töltette, engem boszontatt, és így újjabban el-elhagyott, s magának osztán azzal vásárolgatott, és ezen gyengélkedő állapotomban is, mikor szükség lenne a hív segítőtársra, egy illyen gyámoltalan allapotban kell minden segítség nélkült, csak gyermeki állapotul lévő kis szolgám hívséges gonviselése alatt lennem és sínlődnöm. Azért én csakugyan jó keresztény az emberiséget részemről tellyesíteni kívánván, hagyom és kötöm nékie az ő jószágaiban lett minden igyekezetemet, váltásaimat és építményeimet. Azzal elégedjék meg, mert ha háládatlansága felforgattatnék, mellyet most velem a becsület elhallgatott, ennyit sem érdemelne, ha pedig ő valaha azt forgatná fel, hogy hozott valamit házamhoz, emlékezzen rá, hogy a Hora világ szórta azokat széllyel, azért ha azokat keresni akarja, tessék azoktól, kik azt elpraedálták, kikeresni, érje bé azzal, mit tőllem elhordott, tám a háládatlan annyit sem érdemelne, ki halálomat sietteti. Tehát 2-szor. Van egy szegény, elgyengült, örögségre juttott édesanyám, ki anyai indulatból egész rész jószágát nékem, fiának arendaban esztendőnként fizető száz ~ 100 ft. mellett kezemhez adta vala, de mivel az arendat egy esztendőre is ki nem adtam, azonkívül abutsai rész jószágát is zálogba vetettem, tehát az arendaban való adástól véve, melly az arról költ contractus szerint ab anno 1781. 17 a Februarii vétethetik fel mostanig, tenne ezernyolcszáz ft., mellyeknek lefizetésében kötöm és hagyom az édesanyámnak minden névvel nevezendő Hlyén találtató épületeimet, igyckezetimet, vagy ha azok annyira nem becsültetnének, afelett lévő keresetem mégyen ezernyolcszázegynéhány ft., s ez abból pótoltassék. Úgy az abutsai jószágnak általam lett elzálogosítása. És az így maradandó summából 3-szor, Isten dicsősségére, kitől leéltem [!] és mindenem, vagyonom vettem, az illyei reformata szent ecclesianak hagyok és átok alatt kötök ezerötvenegy -1051 mfr., olly meghatározással, hogy valameddig az illyei reformata szent ecclesia fennáll, azt elkölteni akármelly megszorultságban is szabad ne légyen, [613] hanem azt jó bátorságos hellyre elocálván, annak interessévei légyen szabad a papi fizetést segíteni, hogy így egy jó pap tartása alkalmatosabbá tétethessék, mellynek nagyobb bátorságára, hogy csalhatatlanul ez rendelésemben boldogulhasson a szent ecclesia, azt hagyom, hogy mihent énreám nézve az Istentől meghatározott üdő elkövetkezne, azonnal a Krakkai familiatól in anno 1779 elzálogosított szuligeti embereket, mellynek zálogsummája 408 ~ Úrasztali ónkanna felirata
